tag:blogger.com,1999:blog-26086001395950854312024-03-04T22:16:47.245-08:00Gregus Gábor íróGregus Gábor író oldalaSanghttp://www.blogger.com/profile/10844153719944893464noreply@blogger.comBlogger49125tag:blogger.com,1999:blog-2608600139595085431.post-46744614146345198382021-10-11T03:05:00.001-07:002021-10-11T03:05:27.241-07:00Sanghttp://www.blogger.com/profile/10844153719944893464noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2608600139595085431.post-6881919749396489592017-01-23T14:11:00.004-08:002021-10-07T04:34:56.731-07:00Megjelöltek<br /><p></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglOIc4dfLizLv-D5R9-xVLYQL-GRTtRUyDolupue7iJ44PQWDRDM3tfVZqmluKnd1kR-YxZbFTelDmjex_idEsT8Cen8eBooc4dGaCp4ZomU4qFun8_QZ6bCkvwAFbg50HWKdt-J2Fr4l7/s1042/1611438047_1.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1042" data-original-width="714" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEglOIc4dfLizLv-D5R9-xVLYQL-GRTtRUyDolupue7iJ44PQWDRDM3tfVZqmluKnd1kR-YxZbFTelDmjex_idEsT8Cen8eBooc4dGaCp4ZomU4qFun8_QZ6bCkvwAFbg50HWKdt-J2Fr4l7/w274-h400/1611438047_1.png" width="274" /></a></div>A szürke város szélén egy titokzatos társaság gyűlik össze minden évben, hogy tagjai megmérkőzzenek egymással életre-halálra. Miért teszik ezt? Miért pont ők? Mitől mások, mint a hétköznapi emberek?<br />Egy fiatal férfi is e közösség tagja. Rég leszámolt már illúzióival, és feladta reményét, hogy valaha normális életet élhet. A bosszú hajtja csupán, egészen addig, amíg egy lila hajú lányt pillant meg társai között. Talán ő jelentheti számára a menekvést kiüresedett életéből, de az ősi ceremóniák szerint müködő gyülekezetet nem olyan egyszerű otthagyni.<p></p>Sanghttp://www.blogger.com/profile/10844153719944893464noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2608600139595085431.post-65429475451569051012016-11-12T04:31:00.004-08:002021-01-23T14:30:14.781-08:00Végső elmezavar<div><a href="https://www.blogger.com/blogger.g?blogID=2608600139595085431" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div><div style="text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieV0CJzRHiInIBrV3c2KeEAMwmzsLZIKHcdsCffgL5uxB56LoVTWStqmdVMAZqoXqSO68qzIUGLL04_oXgDOsjCbn-CGp-Icm-vuGagZIit4CGWZ3-Gj6quaNRe6K9CPuYROuGfbVY3EkY/s1042/1583602791_1.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1042" data-original-width="714" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEieV0CJzRHiInIBrV3c2KeEAMwmzsLZIKHcdsCffgL5uxB56LoVTWStqmdVMAZqoXqSO68qzIUGLL04_oXgDOsjCbn-CGp-Icm-vuGagZIit4CGWZ3-Gj6quaNRe6K9CPuYROuGfbVY3EkY/w274-h400/1583602791_1.png" width="274" /></a></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif">Az átlagos férfi még mindig annak a világnak a foglya, ahol minden
másképp működik, és ahol bármi megtörténhet. Ezúttal megcsillan a
végleges szabadulás lehetősége, kérdés azonban, hogy valóban szabadulni
akar-e. A fantázia birodalmában most sem unalmas az élet. A herbáknak
nevezett növénylények beilleszkedni próbálnak, és a gépesítés egyre
inkább összefonódik a Hullám varázserejével. Mindeközben vérszomjas
boszorkányok tűnnek fel a színen, akik uralmuk alá hajtják az összes
útjukba kerülő várost, továbbá egy szörnyű ragály is terjed, ami
válogatás nélkül tesz tébolyodottá mindenkit, akit elér.</span>
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif"><br />
A történet most is cselszövésekkel, csatákkal, bűbájjal és szerelemmel
tarkított. A végső küzdelem megkezdődik, mind a belső, mind pedig a
külső világban, és a férfinak döntenie kell, valójában hová is tartozik.
A sötét mese a befejezéshez közeledik, ám kérdés, ki éli meg a finálét.
Vagy egyáltalán lesz-e olyan, aki megéli…</span><br />
<div id="singleclick-image-downloader" style="height: 64px; left: 382px; top: 0px; width: 64px;">
</div>
<br />Sanghttp://www.blogger.com/profile/10844153719944893464noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2608600139595085431.post-53774424012600915252013-12-26T12:40:00.003-08:002021-01-23T14:30:32.676-08:00Újabb elmezavar<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div><ul></ul>
<span face=""Trebuchet MS",sans-serif"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWulEVprSOES2o8u6OF6XKsXJF8wPzqGoIuwI8xC7563-Dx67gd04BxMZfcSZq9eIDMAMfZ267GsamqDb4Rxo-46YPC15H8KEVX26rIDjdZ_svtkPtl2H-p0jBwrphhNghxa1Ow1b2WKZx/s1042/1583602763_1.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1042" data-original-width="714" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgWulEVprSOES2o8u6OF6XKsXJF8wPzqGoIuwI8xC7563-Dx67gd04BxMZfcSZq9eIDMAMfZ267GsamqDb4Rxo-46YPC15H8KEVX26rIDjdZ_svtkPtl2H-p0jBwrphhNghxa1Ow1b2WKZx/w274-h400/1583602763_1.png" width="274" /></a></div>Az átlagos férfi tovább keresi a kiutat abból a különös világból, melybe belecsöppent. Amint újra tudatára ébred, rájön, hogy hosszú ideje aludta álmát, és hogy mindeközben sok minden megváltozott. Régi baráti szétszéledtek, a hatalom új kezekbe került.</span><br />
<span face=""Trebuchet MS",sans-serif"><br /></span>
<span face=""Trebuchet MS",sans-serif">Ahogyan ő, úgy tér vissza a végleg legyőzöttnek hitt Ménrót és Villő, és ha ez nem lenne elég, egy harmadik nagy erejű vetélytárs, Radakund is feltűnik a színen.</span><br />
<span face=""Trebuchet MS",sans-serif"><br /></span>
<span face=""Trebuchet MS",sans-serif">Az első kötethez hasonlóan a sötét mese most is cselszövésekről, véres csatákról, bűbájról és szerelemről szól. A háború tovább folytatódik, a tét pedig még mindig nem más, mint a józan ész.</span><br />
<br />
<br />
<br />Sanghttp://www.blogger.com/profile/10844153719944893464noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2608600139595085431.post-66049605672160923292013-02-24T11:54:00.003-08:002021-01-23T14:30:44.976-08:00Pillanatnyi elmezavar<div style="text-align: justify;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfd8xlVLOIm6Ea2S2lM466nkN-VgbegVvxQfGOAraWj7ld6ncNtexAekGCXrhG5lJvLanCDjByoJQ2WBfEBtB9x_OhCgAcN3jijxDG8q8bYApYyAX39bvYmS0rGxq2ozsqvGKRcEtqGDAz/s1042/1583602663_1.png" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1042" data-original-width="714" height="400" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgfd8xlVLOIm6Ea2S2lM466nkN-VgbegVvxQfGOAraWj7ld6ncNtexAekGCXrhG5lJvLanCDjByoJQ2WBfEBtB9x_OhCgAcN3jijxDG8q8bYApYyAX39bvYmS0rGxq2ozsqvGKRcEtqGDAz/w274-h400/1583602663_1.png" width="274" /></a></div><span face=""Trebuchet MS",sans-serif"></span>
<span face=""Trebuchet MS",sans-serif"><span style="font-size: small;">Egy átlagos férfi, egy átlagos napon elalszik a fürdőkádban és ezzel átlagos élete fenekestül fordul fel.</span></span><br />
<span face=""Trebuchet MS",sans-serif"><span style="font-size: small;"><br />Idővel
rájön, hogy nem megszokott világa veszi körül. Ezt az új világot
különös lények népesítik be, és sok olyan varázslatos jelenséget
tapasztal, amiket eddig még elképzelni sem tudott. Ezek egyike az az
erő, amit ő maga is képes életre hívni, és aminek segítségével szinte
bármi megtehető.</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span face=""Trebuchet MS",sans-serif"><span style="font-size: small;"><br />Kalandos események során a férfi kezdi kiismerni
mindazt, ami körülveszi, de a hazajutás vágya továbbra is erősen él
benne. Annak érdekében viszont, hogy egyszer visszakapja régi életét,
kénytelen szembenézni azzal a két nagyhatalmú lénnyel, akik ezt a
világot uralják...</span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
<span face=""Trebuchet MS",sans-serif"><span style="font-size: small;"><br />Ez a könyv egy sötét mese őrületről, árulásról,
véres csatákról, táltos paripákról és gyönyörű, kéjsóvár
boszorkányokról. Ajánljuk mindazoknak, akik szívesen merülnek el egy a
valóságtól elrugaszkodott, magyar népmesei motívumok alapján megírt
fantasztikus történetben.</span></span><br />
<br />
<br />
</div>
Sanghttp://www.blogger.com/profile/10844153719944893464noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2608600139595085431.post-55196058670520624512013-02-21T02:15:00.022-08:002021-10-26T02:00:27.173-07:00HazaÍrók - Megjelöltek<p><br /></p><h1 style="text-align: left;">HazaÍrók - Megjelöltek<br /></h1><p><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p><span style="color: #990000; font-size: medium;"><b>Másnap is hideg, csípős idő volt. Az örök ősz birodalma. Messzi gyárkéményekből fehér füst fodrozódott és veszett bele az égbolt szürkéjébe. Egy csöves cigit kért Szikrától, aki nem tudott adni, így sajnálkozva állt tovább. A koszos fickó vállat vont, majd nagyot húzott a kezében lévő üvegből.</b></span><span style="font-size: medium;"><br /><br />Nem gondoltam volna, hogy ennyire tetszeni fog ez a könyv. Az ábrázolt világ nyomasztó szürkeségét tökéletesen jellemzi a fenti pár sor, de ez a szürkeség egy percre sem untat; mert a hétköznapi ember életének szürke hétköznapjait és küzdelmeit tárja az olvasó elé, azaz felismerjük benne önmagunkat, rólunk szól. A szereplők bármelyike lehetnél te is és én is, azokban az időszakokban, amikor eluralkodik rajtunk a fásultság, az „örök ősz birodalma”, ahogy az író nevezi. Mind ismerjük azt az érzést, amikor folyton szürke fölöttünk az ég, az összes ember közömbösnek tűnik körülöttünk, a napok egyformák, mégis (vagy pont ezért?) minden nap egy küzdelem. A szereplők időről időre felteszik az élet nagy kérdéseit, és lényeges megállapításokat tesznek életről, halálról, célokról. A könyv talán legfontosabb kérdése, hogy mi az élet értelme, mi az, amiért érdemes küzdeni. Úgy gondolom, hogy egy kielégítő, mégis igazán egyszerű választ ad erre a regény.</span><br /><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhf7v2tGCvysw8NyTfB3Xxu_-F5eKXNdUycBFPBPzlAhNIBEXcjsEwORoCLpnCA7_n8MfEecnnVm0Aod8yasMFeD9k5d5SngF3USbH8u5wUwl03UtT9ovH7gSHcuaBgl21BEAqIUSjldpYQ/s1920/bullets-5420693_1920+%25281%2529.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1880" data-original-width="1920" height="313" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhf7v2tGCvysw8NyTfB3Xxu_-F5eKXNdUycBFPBPzlAhNIBEXcjsEwORoCLpnCA7_n8MfEecnnVm0Aod8yasMFeD9k5d5SngF3USbH8u5wUwl03UtT9ovH7gSHcuaBgl21BEAqIUSjldpYQ/s320/bullets-5420693_1920+%25281%2529.jpg" width="320" /></a></span><br /><span style="color: #990000;"><b>Tudod, láttam birodalmakat létrejönni. És láttam ugyanezeket a birodalmakat elporladni pillanatok alatt. Ismertem milliónyi embert, és tudod mire jöttem rá? Az emberek mindig ugyanazok. Nem változnak. Senki és semmi nem változik.</b></span><br /><br />Egy szürke város szélén bizonyos időközönként összejön egy csapat ember. Mindegyikük különleges, mert egy spirál jelet hordanak a testükön, ami azt jelzi, hogy kiválasztottak. A megadott időben kiállnak egymás ellen pisztolypárbajban, és aki nyer, azaz aki életben marad, megkapja a legyőzött fél életét, és meghosszabbodik a sajátja. Emellett elpusztíthatatlanok, csupán az Öregtől, a ceremóniamestertől kapott pisztolyokkal lehet őket megölni. Bárki bárkit kihívhat, de a kihívást nem lehet sem visszavonni, sem elutasítani. Ölniük kell az életben maradásért, a hosszú életért, de emellett bármikor kiszállhatnak azzal, hogy soha többé nem mennek el a párbaj helyszínére. Ekkor szépen lassan megöregszenek, és végül meghalnak. Vannak, akik így döntenek, vannak, akik soha el sem jönnek, pedig megjelenik rajtuk a jel. De vannak olyanok is, akik nem akarják feladni a hosszú életet. És vannak, akik nem merik. Egy átlagos emberért a halál egyszer eljön. Általában tragikumként éljük meg, hogy nem tudjuk, ez mikor történik meg. De vajon nem rémisztőbb az, ha nekünk kell döntenünk, és önként elhagynunk az életet? Képesek lennénk rá?<br /><br /><span style="color: #990000;"><b>Miközben Szikrát a jutalomként kapott energia járta át, mérhetetlen keserűség szállta meg. Egy újabb életet oltott ki. Nem akarta. Vagy mégis? Csupán életösztöne védte meg? Érdemes-e egyáltalán ezen gondolkozni? Biztos volt benne, hogy ezúttal lassabban csinálta, mint ahogy képes lett volna rá. Sajnálta a srácot, de fel tudta volna áldozni magát emiatt? A válasz „nem” volt, hiszen győzedelmeskedett, de mennyi része volt ebben a biológiai parancsnak, és mennyi tudatos énjének? Eljuthat addig a pontig, amikor készakarva választja a halált?</b><br /><br /><b>Semmi sem olyan biztos, mint a halál […] És semmi nem olyan bizonytalan, mint az, hogy mikor jön el értünk.</b></span><br /><br />A Megjelöltek fontos kérdéseket tesz fel életről, halálról, küzdelemről és célokról, ezért úgy gondolom, hogy mindenkinek meg kellene ismernie. Felnyitja a szemet, és megnyugtatja a lelket. Garantáltan mindenki több lesz azután, hogy elolvasta.<br /></span></p><p><span style="font-size: medium;"><br /><a href="https://hazairok.blogspot.com/2021/09/gregus-gabor-megjeloltek.html">https://hazairok.blogspot.com/2021/09/gregus-gabor-megjeloltek.html</a></span></p><p><br /></p>Sanghttp://www.blogger.com/profile/10844153719944893464noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2608600139595085431.post-6811668936930164632013-02-20T06:45:00.019-08:002021-10-26T01:59:05.499-07:00Annie Mindenes Blogja - Megjelöltek<p><br /></p><h1 style="text-align: left;">Annie Mindenes Blogja - Megjelöltek<br /></h1><p><br /></p><p><span style="font-size: medium;">Kezdjük a külalakkal. A cím tagolása először fura volt, de gondoltam, hogy az ölteknek lesz funkciója, és lett is, sőt a jelnek is, úgyhogy tetszett a szójáték. A spirál is jól fest, a borító színvilága is, úgyhogy tetszik ez a letisztultság, ami a könyv külsejét jellemzi. Viszont a beltartalommal akadtak gondjaim.<br />A történet fő mozgatórugója a Gépezet, ami előtt pisztolypárbajok zajlanak, ahol a győztes megkapja a vesztes életesszenciáját vagy mit, ami által megőrzi fiatalságát és halhatatlanságát. <br /><br /> "A dicsőség csábító érzete rég eltűnt, maradt az egyszerű, életben maradni koncepció." <br /><br />Minden évben egy hétig, egy megadott helyen zajlanak a párbajok, ahol sok karaktert ismerünk meg ugyan, a történet mégis a hanyag Szikrát helyezi fókuszba. A húszévesnek kinéző fickó vérprofi párbajozó, bár mióta a megnyerő és borzasztóan beképzelt Herceg párbaj során megölte szerelmét, a főhős felvette a "nekem aztán minden mindegy" stílust. Revansot nem vesz, mert hajdani kedvese megeskedte, hogy ne tegye, úgyhogy főhősünk csak sodródik az árral. Egyedül legjobb barátja, a szelíd mackó, Pöröly tartja életben mindaddig, amíg a klubban fel nem tűnik egy csinos, lila hajú újonc, Indigó, aki szempillantás alatt elvarázsolja Szikrát. Őszintén szólva, hálát rebegtem az égiek felé amikor Indigó feltűnt a színen, mert Szikra borzalmasan unalmas karakter volt egymagában. Értem és megértem a drámáját, de a hanyagsága meg az a negatív köd amibe bevackolta magát, úgy éreztem, megmérgez. Az sem segített, hogy a könyv kezdetben a leírásokkal akart megfogni, mert jobban szeretem az olyan történeteket, amik karakter és cselekményközpontúak. Persze kell a jó leírás, ami megízesíti a történetet, de ne csak az vigye el a hátán a sztorit. Ám amikor a legnagyobb kulimászban voltam a könyvvel, szerencsére kaptam pár fejezetet más szereplők szemszögéből is, ami úgy kellett, mint egy falat kenyér. Felüdülés volt olvasni a többi megjelöltről, mint mondjuk Plazmáról, akivel azonosulni tudtam, mert őt is az érdekelte, ami engem: kik ők? Mi ez az egész párbajosdi? Mi a Gépezet és mi ennek az egész koncepciónak a lényege? Ez üdítő volt, hisz minket embereket is borzasztóan érdekel az emberiség eredete. <br /><br /> "Egy másik csodalényt kell megölnie, hogy ő csodalény maradhasson."<br /><br />De, legfőképp Hercegről volt érdekes olvasni. Ebben a sunyi antikrisztusban tobzódott a lehetőség, amit Gregus Gábor ki is használt abban a 250 oldalban. Persze nem tuszkolom be a plátói szerelmeimnek fentartott szobába, mert annyira azért nem vagyok elborult. Herceg egy igazi gyűlöletes karakter azzal a megnyerő, de istenkomplexusos stílusával, viszont el kell ismerni, hogy jól ki van dolgozva. Ahogy Pöröly is, aki pont az ellentéte. Utóbbi mellesleg kedvencemmé is vált. <br />Amíg Pörölyt szerettem, Herceget meg nem, addig Szikra teljes mértékben hidegen hagyott. Nem sok mindent mozgatott meg bennem, és ez azért fájt, mert mégis csak az egyik főszereplőről van szó. Vele együtt Indigó sem fogott meg, az enyelgéseik meg aztán végképp nem hatottak meg. Fura. Pedig romantikus alkat vagyok, párás szemmel lesem mindig a szerelmi szálak alakulását, itt meg valahogy olyan meh volt az egész. Azt hiszem a rövid időn belül bekövetkezett túlzott sziruposságtól csömörlöttem meg. Pedig Gregus Gábor jól ír. A stilusa kellően választékos és olvasmányos, a karakterei nagyja is jól felépített. Csak Szikránál éreztem azt, hogy valami félrecsúszott. </span></p><p><span style="font-size: medium;"> </span></p><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiS8xHIK0Y4JnBP1B9mQqIeyOTfmwn-ttCD1GhE3AsSz8E9YVdEpjqZ8pa-zkNPTrGs-WuNmvGp3T_Ji2C3IZbyGR6m3NOpt0ND0YAHu-wnZmqWj_slDDrGAMOlZ4fDgSgtaQNMPrW4MQrG/s1920/IMG_20210611_223333_066.jpg" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" data-original-height="1920" data-original-width="1920" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiS8xHIK0Y4JnBP1B9mQqIeyOTfmwn-ttCD1GhE3AsSz8E9YVdEpjqZ8pa-zkNPTrGs-WuNmvGp3T_Ji2C3IZbyGR6m3NOpt0ND0YAHu-wnZmqWj_slDDrGAMOlZ4fDgSgtaQNMPrW4MQrG/s320/IMG_20210611_223333_066.jpg" /></a></span></div><span style="font-size: medium;"><br /><br /> "... győzedelmeskedett, de mennyi része volt ebben a biológiai parancsnak, és mennyi tudatos énjének? Eljuthat addig a pontig, amikor készakarva választja a halált?" <br /><br />A párbajok eleinte untattak, és féltem, hogy ez a monotonitás fog végig uralkodni, de nagy meglepetésemre az események egyre izgalmasabbak lettek, ahogy a szereplők már nem csak hosszú másodpercekig szuggerálták egymást mint anno a vagnyugaton. Azért jó néhányszor felspannolt ez a történet, és olykor szerettem olvasni. Az utolsó fejezet igencsak izgalmasan volt felépítve, el is kapott egy hűha érzés, de amikor ránéztem, hogy milyen kevés lap maradt már csak, bekúszott az a fránya hang a fülembe, hogy a vége össze lesz azért csapva. És sajnos össze is lett... képzeletben koppant is a fejem az asztalon.<br /><br />Összesítés: van egy különleges alapvilága és hangulata a sztorinak, az biztos. Amikor utóbbi olykor elkapott, akkor nem volt gond az olvasással. <br /><br />A történet lassan adagolt, kicsit túlmisztifikált, de bőven követhető. Az író a sok leírással megbolondítja a cselekményt, de teszi mindezt érthetően, csak ezzel nem teszi érdekessé, izgalmasabbá a történetet. Úgyhogy aki szereti a túlzott leírásokat, annak tetszeni fog a könyv. Viszont a regény második fele már sokkal jobban lekötött, főleg amikor már nem csak Szikra volt a show sztárja, hanem más karakterek is előtérbe kerültek, és velük együtt nemcsak a történetvezetés, de a párbajok is érdekesebbé váltak. <br /><br />6/10</span><p><br /></p><p><span style="font-size: medium;"><a href="https://anniemindenesblogja.blogspot.com/2021/06/gregus-gabor-megjeloltek.html">https://anniemindenesblogja.blogspot.com/2021/06/gregus-gabor-megjeloltek.html</a></span></p><p><br /></p>Sanghttp://www.blogger.com/profile/10844153719944893464noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2608600139595085431.post-81210180072815526122013-02-19T00:23:00.004-08:002021-10-26T01:58:06.011-07:00Könyvekről RÖVIDEN: Gregus Gábor Megjelöltek<p></p><p></p><p></p><p></p><p><br /></p><h1 style="text-align: left;">Könyvekről RÖVIDEN: Gregus Gábor Megjelöltek</h1><p><br /></p><p><span style="font-size: medium;">Régóta tartozom magamnak Gregus Gábor Megjelöltek című könyvével, olyannyira, hogy még a megjelenés előtt megkaptam, de aztán egy jó ideig egyáltalán nem blogoltam, aztán lekötött a munka és a saját könyvem kiadása, és most itt a június, és csak most jutottam el a kötet végigolvasásáig. Kár volt eddig húznom, mert egyébként elég jó lett.<br /><br />Gregus Gábor neve egyáltalán nem ismeretlen a számomra. A Pillanatnyi elmezavar című kötetével került be a látószögembe, aminek a borítója egyáltalán nem tetszett, a történet viszont annál inkább. A Megjelöltek borítója sokkal megkapóbb. Tetszik az egyszerűsége, és akad benne valami misztikus is, ami a kötetben is visszaköszön, hiszen rengeteg kérdést tár elénk.<br /><br />A történet szerint egy szürke város szélén egy furcsa társaság minden évben összegyűlik, hogy élet-halál párbajt vívjon egymással. Főhősünk Szikra is a társaság tagja, akit már csak a bosszú hajt, egészen addig, amíg ebben a furcsa tömegben megpillant egy lila hajú lányt. <br />A cselekmény in medias res indul, egyből egy párbajba csöppenünk, ami szerintem jól megalapozza a kötet hangulatát és dinamikáját. Külön kiemelendő a világépítés: Gregus Gábor egy teljesen egyedi, alternatív univerzumot tár elénk, amit tovább árnyal azzal, hogy a szereplőknek is többnyire beszélőnevet ad. Ez segít elvonatkoztatni a zsáner hagyományaitól, ami szerintem nagy erény, és kevesen képesek rá.<br /><br />A dinamikus cselekményvezetés mellett azonban néha mégis ambivalens érzéseim támadtak, és ezt a leírások okozták. Én alapvetően nem szeretem a hosszú leírásokat, és a kötet is igyekszik lényegre törő és kifejező lenni egyszerre, ugyanakkor néha picit mégis igényeltem volna azt, hogy egy kicsit jobban elveszhessek ebben az egyébként tényleg jól kidolgozott világban, és azt hiszem akadt is volna idő rá, ha néhány mellékszál nem kap a kelleténél nagyobb hangsúlyt. Ráadásul ez a sok apró hiány a végére hagy néhány kérdőjelet az olvasóban, ami néhányunknak zavaró lehet.<br /><br />Összességében most sem csalódtam Gregus Gáborban, ugyanis ismét bebizonyította, hogy rengeteg világ van a fejében (remélem, kapunk még újat). A könyv megköveteli azt, hogy az olvasó elengedje a fantáziáját, és részt vegyen a világépítésben, de tulajdonképpen nem ezért olvasunk könyveket?</span></p><p><span style="font-size: medium;"> </span></p><p><span style="font-size: medium;"><a href="https://www.elkepzeltkonyv.com/2021/06/konyvekrol-roviden-gregus-gabor.html">https://www.elkepzeltkonyv.com/2021/06/konyvekrol-roviden-gregus-gabor.html</a></span></p><p><br /></p>Sanghttp://www.blogger.com/profile/10844153719944893464noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2608600139595085431.post-66787741409547564382013-02-18T09:42:00.011-08:002021-10-26T01:57:11.204-07:00Magyar Szerzők Könyvei – Megjelöltek<p></p><p><br /></p><h1 style="text-align: left;">Magyar Szerzők Könyvei – Megjelöltek<br /></h1><p><br /></p><p><span style="font-size: medium;">Élet vagy halhatatlanság? Ölni vagy meghalni? Ezek fontos kérdések a történet folyamán.<br /><br />A borító egyszerű, de fantasztikus. A borítón látható spirálnak jelentősége van, de nem csak egy értelemben. A fejezetek sorszám szerűen következnek egymás után. Ezeken a fejezeteken belül is szemléletváltások történnek.<br /><br />Gördülékeny írói stílusban íródott történet, amely olvastatja magát. Bár az első pár oldalnál, fejezetnél azt hittem, hogy unni fogom ez megváltozott és csak úgy faltam a sorokat. A könyv olvasása közben nem lehet unatkozni, hiszen nincsenek lapos, elcsépelt részek. Ez már a legelején érezhető volt. Nem igazán mondanám ifjúsági regénynek, de kalandregénynek sem.<br /><br />A történet in medias res kezdődik, már itt egy párbajról olvashatunk, ezáltal ismerjük meg a megteremtett világát. Nincs minden részletesen kifejtve, de a cselekménnyel párhuzamosan plusz információkat kapunk. Megismerjük a fő karaktert Szikrát és rajta keresztül fogunk eljutni a Megjelöltek titkához. A cselekmény lényegében arról szól, hogy évente egy héten keresztül párbajok vannak, ahol pisztollyal a kezükben egymás ellen állnak ki, az győz, aki gyorsabban lő. Természetesen a másik halálával végződik a megmérettetés. Ezután a nyertes megkapja a vesztes erejét. A kiválasztás okát nem tudja senki, erről csak annyit tudunk, hogy a megjelöltek testén egy spirálforma jelenik meg. Emiatt késztetést érez, hogy a párbaj helyszínére menjen. A résztvevők úgyszólván hallhatatlanok.<br /><br />A történet nem csak Szikráról szól, mellette megismerkedünk még a többi szereplővel is. Furcsa volt eleinte, hogy milyen neveket kaptak a karakterek: Szikra, Pöröly, Herceg, Indigó, Lovag, Fullánk, Öreg…Több szemszögből is végig követhető a cselekmény alakulása, ami nagyon tetszett. Gregus Gábor az olvasó fantáziájára bízta, hogy hogy is képzeli el a törénetet, a helyszínt, mivel nem voltak hosszabb leírások a műben. Nekem ezek hiányoztak… Egy kis romantikus szál is megtalálható a könyvben, ezt inkább aranyosnak mondanám. Szikra és Herceg ellentétei egymásnak. Az egyik, aki a hallhatatlanságát kihasználja, a másik, aki sodródik az árral. Kettejük folyamatosan rivalizálnak, ez adja a cselekmény másik részét. Az írónak sikerült meglepetést okoznia a befejezéssel, mert nem ezt vártam, de így volt jó.<br /><br />Összességében:<br /><br />Rendkívül egyedi alternatív világba kalauzol ez a különleges történet. Mint írtam, hiányoztak a hosszabb leírások, de ettől eltekintve tetszett, ezáltal engedte érvényesülni az olvasót. Igénybe vehettem a képzeletem, színezhettem a történetet. Nagyon tetszett, ötletesen lett kivitelezve a pörgős, filmbe illő jelenetek váltakozása. Ha csak egy pár órás szórakoztató kikapcsolódásra vágysz, akkor jó szívvel ajánlom ezt a könyvet.<br /><br />Értékelésem: 5/4*</span></p><p><br /></p><p><span style="font-size: medium;"><a href="https://ediverzum.wordpress.com/2021/05/22/gregus-gabor-megjeloltek/" target="_blank">https://ediverzum.wordpress.com/2021/05/22/gregus-gabor-megjeloltek/ </a></span></p><p><span style="font-size: medium;"><a href="https://www.magyarszerzokkonyveimagazin.hu/2021/05/gregus-gabor-megjeloltek.html" target="_blank">https://www.magyarszerzokkonyveimagazin.hu/2021/05/gregus-gabor-megjeloltek.html </a><br /></span></p><p><br /></p>Sanghttp://www.blogger.com/profile/10844153719944893464noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2608600139595085431.post-90399732606608670312013-02-17T09:45:00.008-08:002021-10-26T01:56:19.115-07:00Miracle, Wonder, Magic - Megjelöltek<p><br /></p><h1 style="text-align: left;">Miracle, Wonder, Magic - Megjelöltek</h1><p><br /></p><p><span style="font-size: medium;">Nagyon sok érzelmet és gondolatot hagyott bennem olvasás után ez a könyv. Itt, most megpróbálom kihasználni a teret és az időt arra, hogy összeszedjem csapongó gondolataimat, hogy azokat összegyúrva valami értelmes, és követhető véleményt kreálhassak.<br /><br />Nézzük is először a könyv borítóját. Én személy szerint egyszerűen imádtam. Egyszerű és letisztult. Nem hivalkodó, de nagyon tetszetős. Ami pedig számomra nagyon fontos, hogy illeszkedik a történethez. Mind szimbolikus szinten, mint gondolatilag, átvitt értelemben. Ami jó, az jó. És ez nagyon jó.<br /><br />A fülszöveg figyelemfelkeltő, mégsem árul el túl sokat. Tipikusan olyan könyv ez, külcsín tekintetében, amihez nyitott szemmel kell járnia az olvasónak, hogy megtalálja. Ha viszont megtalálta, és időt szán rá, csak jól végződhet a dolog. <br /><br />Ebből talán eléggé látszik, hogy mennyire tetszett nekem valójában ez a kevesebb, mint 300 oldal. Röviden, és tömören, nagyon.<br /><br />Az első pár oldal alatt csak pislog az olvasó, ugyanis minden felesleges szócséplés nélkül a dolgok közepén találja magát. Én ezt speciel imádtam. Semmi leírás arról, hogy hol vagyunk, és mikor, vagy, hogy milyen társadalmi berendezkedéssel állunk szemben egyáltalán. Tetszett, és szerettem, hogy az olvasó mindent a maga fantáziájának segítségével rak össze itt-ott a történetben elszórt pici támpontok alapján.<br /><br />Az alapfelvetés, ami egyébként a karakterek belső konfliktusát adja nagyon érdekes. Ölsz, vagy te halsz meg? Örökké élsz más áldozata árán, vagy megöregszel? Megéri ezt a gyilkos játékot játszani? Miért kell egyáltalán játszani? Mind-mind eszméletlen érdekes kérdések, amikre persze nem feltétlenül kap választ az ember. Ha létezik rájuk válasz egyáltalán... <br /><br />A történet karakterei TÖBBSÉGÉBEN szerethetőek, és izgul értük az ember. Akiket meg nem szeret, azokat legalább megérteni megpróbálja. Erre pedig maga a történet teret is ad tekintve, hogy nem csak egyikük szemszögéből látjuk az egészet. Több karakter, több gondolkodásmód, több életforma. Ugyanazok a kérdések különböző szempontokból megvizsgálva. <br /><br />Ebből kifolyólag, miután egyértelművé vállt a szereplők közti fő konfliktus, egyértelmű volt, hogy a történet annak feloldásával érhet csak véget. Viszont azt, hogy hogyan is oldódik fel ez a konfliktus lehetetlen előre látni. A cselekedetek eredményeiből fakadó érzelmeket - már amennyiben vannak olyanok - pedig igazából nem is érdemes firtatni. Pont annyit látunk belőle, amennyit kell. Ha ennél jobban belemásznánk az érzelmek labirintusába, sose keverednénk ki onnan.<br /><br />Szóval összességében tényleg nagyon szerettem ezt a könyvet. Nehéz volt letenni, mert sosem laposodott el, de néha muszáj volt, mert kénytelen voltam elmerengni egy-két gondolaton, amit az olvasottak keltettek fel bennem.<br /><br />Értékelés<br />5/5 - Kezdem azt gondolni emberek, hogy messze nem értékeljük eléggé a hazai szerzőket. <br /><br /><br /><a href="https://miracle-wonder-magic.blogspot.com/2021/04/gregus-gabor-megjeloltek.html">https://miracle-wonder-magic.blogspot.com/2021/04/gregus-gabor-megjeloltek.html</a></span></p><p><br /></p>Sanghttp://www.blogger.com/profile/10844153719944893464noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2608600139595085431.post-63548996578482987322013-02-16T05:39:00.039-08:002021-10-26T01:55:33.910-07:00Kilógni a megszokott sémákból<h4 style="text-align: left;"><br /></h4><h1 style="text-align: left;">Kilógni a megszokott sémákból <br /></h1><div style="text-align: left;"><br /></div><h4 style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;">A „Milyen újdonságokat ad 2021 a könyves világnak” interjúsorozat következő részében egy hamarosan megjelenő újdonság szerzőjét kérdezem. Tavasszal érkezik Gregus Gábor: Megjelöltek című regénye, akit az új könyvéről, az általa alkotott szereplőkről, titokzatosságról, és természetesen a 2021-es évről kérdeztem. </span></h4><h4 style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;">Hamarosan itt a Megjelöltek. Mondhatjuk, hogy jól indul az év első fele. És hogyan fog folytatódni? Mik a teveid a könyvvel? Reméljük néhány hónapon belül visszatérhet az élet a régi kerékvágásba. Amikor ez megtörténik, tervezed, hogy a Könyvhét vagy az őszre tervezett Könyvfesztivál keretében mutatod be az olvasóidnak a legújabb művedet?</span></h4><p><span style="font-size: medium;">Persze, izgalmasan hangzik, főleg, hogy ilyesmiben még nem volt részem. Azt hiszem, fontos része az írói létnek az olvasókkal, vagy a leendő olvasókkal való találkozás, akiktől hasznos visszajelzéseket kaphatunk. Leszámítva a közvetlen környezetemet, én eddig szinte csak írásos véleményeket olvastam a könyveimről, amik persze részletesek tudnak lenni, mégis sok minden kimaradhat ilyenkor, ami egy beszélgetés során eszébe juthat az embernek. Nem is szólva arról, hogy akár még jó barátságok is születhetnek ezen események során.<br /><br /></span></p><h4 style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;">Beszéljünk most kicsit az új könyvedről. Bevallom, én már a megjelenés előtt olvastam a történetet, aminek a lehetőségét ez úton is nagyon köszönöm a Mogul Kiadónak! Nagyon érdekesnek találtam, és számos kérdést hozott bennem a felszínre. Nézzük például elsőként az idő és a hely kérdéskörét, ami biztosan sokaknak feltűnik majd. Hiszen nem derül ki pontosan hol játszódik a történet, és az sem, hogy mikor. Egyfajta feszültségkeltésnek szántad a helyszín és a dátum szándékos titkolását?<br /></span></h4><p><span style="font-size: medium;">Így van, ez szándékos. A történet tulajdonképpen egy kiragadott hét egy véget érni nem látszó, önmagába visszatérő cselekménysorozatból. Azonban – mint az később kiderül – ez mégiscsak egy fontos hét lesz, hisz a főszereplőnek esélye nyílik rá, hogy kitörjön egy ősi, misztikus alapokon nyugvó körből. A frusztráló időtlenség érzetét erősíti, hogy pontosan nem tudjuk meg, hol járunk és mikor, bár ezekre némi fény derül, ahogy zajlanak az események.<br /><br /></span></p><h4 style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;">A nevek sem árulnak el sok mindent, hiszen Szikra, Fullánk, Pöröly, és hasonló elnevezéseket kaptak a szereplőid. Ez, a dátummal és az idővel együtt ködösen vannak jelen. Az is felmerült bennem, vajon van-e a neveknek plusz tartalma, ami az egyszeri olvasó számára nem derül ki?<br /></span></h4><p><span style="font-size: medium;">Becenevekről van szó, ami sok-sok idő alatt ragadt rá a szereplőkre. Egy titkos társaságban – ahol ráadásul napi szinten tűnhet el bárki az ismeretlenben – úgy célszerű, hogy a tagok nem ismerik egymás valódi nevét. Abszurdnak tűnhet, de lehet, hogy már ők maguk sem tudnák megmondani a sajátjukat. A hétköznapi életükben úgy váltogatják a személyazonosságokat, ahogy ezt pillanatnyi helyzetük megkívánja, és ezt nem is lehetne követni. A „régi” Megjelöltek azonban már oly régóta vannak jelen, hogy akaratlanul is rájuk ragad valami jellemző titulus. „Szikra” fiatalos és gyors, „Pöröly” lomha és robosztus, a halálos „Fullánk” nevét fegyvere ihlette, és így tovább. Azt hiszem, ez jól illik a sztoriba. Akiknek eddig alkalma volt olvasni a művet, azoknak tetszett a megvalósítás.<br /><br />Mindez azt szolgálja, hogy érezhető legyen, itt nem a konkrét részletek a fontosak, hanem a jelenség, amiben a Megjelöltek vannak, és amit próbálnak megoldani a maguk módján. Egy olyan regényről beszélünk, ami vállaltan kilóg a megszokott sémákból, és nem magyaráz meg mindent, hisz maguk a karakterek sem tudnak mindent, mi pedig az ő gondolataikat, érzéseiket olvasva látjuk a bonyolódó szálakat.<br /><br /></span></p><h4 style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;">Azt már tudjuk, mennyi mindent bízol az olvasó képzeletére, ugyanakkor adott szereplők háttérsztorijában egyértelműen felbukkan magyar történelmi szál. Ennyi titokzatosság után miért csempésztél mégis egy adag jól beazonosítható hazai vonást a történetbe?<br /></span></h4><p><span style="font-size: medium;">Ahogy zajlanak az események, egyre több apróság derül ki, így az is, hogy a meghatározó karakterek honnan jönnek, és egyes változások hogyan hatottak az életükre. Ez ad egy plusz ízt, ami szerintem közelebb hozza őket a hazai olvasókhoz, és színesebbé teszi őket.<br /><br /></span></p><h4 style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;">Három könyv azért már kikerült a kezed közül, bár azok évekkel ezelőtt jelentek meg. Mennyivel fűznek másabb érzések a Megjelöltekhez, mint az Elmezavar trilógiádhoz? Vagy mennyivel voltál te íróként más ennyi év elteltével?<br /></span></h4><p><span style="font-size: medium;">Az Elmezavar könyvek egy nagyszabású, komplex trilógiát alkottak, míg a Megjelöltek egy kisebb lélegzetvételű, kevésbé dinamikus mű. Szerettem volna egy más stílusú, nem annyira mesés, a valósághoz közelebb álló történetet írni, ami jobban fókuszál a szereplők gondolataira és lelkivilágára, amellett, hogy a misztikum és az akciódúsabb részek is megmaradnak. Tudatosan más jellegű írás, ami nem olyan színes és nem olyan sűrű szövésű, mint a korábbiak. A végeredményt látva, szerintem még az sem biztos, hogy az eddigi regények olvasói felismernék, hogy ezt is én írtam.<br /><br /></span></p><h4 style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;">Tervezel valamit az Elmezavar trilógiáddal a jövőben? Esetleg megújulva, felfrissítve, új köntösben láthat majd napvilágot?<br /></span></h4><p><span style="font-size: medium;">Ez nekem is eszembe jutott, és mivel igen népszerű volt, megérdemelné a frissítést. Tervek az új borítókra például már vannak, de a többi nem kis munkával járna, így nagyon meg kell gondolni, hol, mikor és hogyan tehető ez meg.<br /><br /></span></p><h4 style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;">Egy korábbi interjúban azt mondtad, nagyon szeretnél évente új könyvvel megjelenni. A Megjelöltek megjelenése eredetileg 2020-ra volt időzítve, de – ha jól sejtem, ehhez nagyban hozzájárultak a 2020-as viszonyok – végül ez idén tavasszal történik majd meg. Ettől függetlenül tervezed, hogy idén még újdonsággal jelensz meg?<br /></span></h4><p><span style="font-size: medium;">Nagyjából a felénél járok egy újabb regénynek, ami teljesen más hangulatú lesz, kicsit visszatérés a korábbi kötetek „elszálltabb” világához. Jó lenne idén befejezni – ez leginkább attól függ, mennyire tudok a munka mellett koncentrálni. Egyelőre aránylag sikerül.<br /><br /></span></p><p><span style="font-size: medium;"><a href="https://1000konyv.blog.hu/2021/03/09/gregus-gabor-megjeloltek-interju">https://1000konyv.blog.hu/2021/03/09/gregus-gabor-megjeloltek-interju</a></span></p><p><br /></p>Sanghttp://www.blogger.com/profile/10844153719944893464noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2608600139595085431.post-25547218364964892232013-02-15T08:38:00.011-08:002021-10-26T01:53:49.192-07:00Könyvek és regények világa - Megjelöltek<p></p><p><br /></p><h1 style="text-align: left;">Könyvek és regények világa - Megjelöltek</h1><p><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p><span style="font-size: medium;">Hát ez érdekes volt.<br />Gregus Gábor stílusa nem ismeretlen a számomra, de most egy másfajta művel készült, mint az Elmezavar.<br /><br />Kezdjük egy kicsit a borító és cím nézegetésével. A jel előrevetít egy végtelen ciklust, egy szimbólumot, ami végigkíséri a sztorit, egy érdekes disztopikus atmoszférát vetít előre, ami felidézheti Az Éhezők Viadalát, a Beavatottat és társaikat - és ha eddig megyünk a tippelgetésben, nem tévedünk nagyot.<br /><br />A cím is ezen a vonalon marad, de egy érdekes elkülönítéssel él. (Ki tudja, hogy szándékos-e, vagy sem.) A Megjelöltek ugyanúgy működik Meg-Jel-Öltek elosztásban is, és mint azt az olvasó tudja, a történetben központi szerepet játszik a jel és az ölés is. Szóval ez így tetszett.<br /><br />Amit Gregus Gábor lefest előttünk az egy hétköznapi életbe beágyazódott "természetfeletti viadal", ami évente kerül megrendezésre és a kiválasztottak, miután kiválasztják saját fegyverüket, az éves eseményen kihívnak valakiket, majd aki nyer, az tovább él, mint egyébként, aki veszít, annak a maradványai egy ősi szerkezetbe kerülnek.<br /><br />Röviden, tömören. Az alapsztori mindenképpen érdekesnek nevezhető. Megannyi kérdés felmerül az emberben, amint olvassa a sorokat. Miért ezek az emberek a kiválasztottak? Mióta működik ez az éves viadal? Hogy működik? Miért létezik? És maga a viadal részletei: mi alapján választanak fegyvert? Mi lesz azokkal, akik meghalnak? Hová tűnik a gépezet egyébként? Hogy kaphatnak hosszabb életet a nyertesek?<br /><br />Megannyi, megannyi kérdés, ami természetes, hogy felmerül az olvasóban. Az érdekes része az, hogy maga a főhősünk is végigmegy egyfajta megkérdőjelező folyamaton. Míg a regény elején hamar elveti a kérdéseket és rálegyint, hogy mit számítanak a válaszok, úgyse kap soha egyet sem; addig ahogy haladunk a történetben egyre több és egyre kíváncsibb kérdés égeti az elméjét. Ez a fajta válaszkeresés központi tényező a történetben.<br /><br />Ez a megkérdőjelezés kellemes sejtelmességet kölcsönzött az eseményeknek, ezért hagytam magam sodródni az árral. Megismerhettem az eleinte érzéketlen, majd szerelembe eső főhőst, a mellette kikötő főhősnőt, az érdekesen összeállított "főgonoszt", az imádnivalóan mackós legjobb barátot... S eközben jöttek az érdekesebbnél érdekesebb nevek: Szikra, Herceg, Behajtó, Plazma, Indigó... Kitalált nevek, mintha ezzel is elvonatkoztatnának a főhősök az eközben dúló hétköznapi világtól.<br /><br />Előrehaladva kezdenek felsejleni dolgok: egy tudós, aki szintén a megszállottja a válaszok kutatásának, ahogy a főgonoszunk is egyre inkább keresi a nagy megoldást. Az olvasó pedig agyal. És az író előtörténete miatt - Elmezavar ugye - én akaratlanul is egy nagy csavart vártam, egy meta-fordulatot: esetleg egy virtuális valóságról van szó, amibe menekülnek az emberek a hétköznapi élettől? Magyarázatot adna a furcsa nevekre, a kihívásokra, egyfajta Mortal Kombat virtuális aréna keretein belül. Érdekes elgondolás. Tetszett is volna.<br /><br />Mire pedig az olvasó a végére ér, kap egy nagy maflást. Félreértés ne essék, imádom az olyan műveket, amik agyalásra ösztönöznek, amik "elvárják" az olvasótól, hogy próbáljon rájönni, mi lehet a háttérben. A Megjelöltek tökéletesen ilyen alkotás. De ehhez társulnia kell egy végkifejletnek, egy (akár részleges) magyarázatnak. Mert az olyan művek is érdekesek, amelyek valamilyen szinten választási lehetőséget adnak az olvasónak egy befejezésre: gondold tovább, éljen az elmédben tovább a történet!<br /><br />De jelen esetben nemigen kaptunk semmit. Ami pedig ötletem volt, az is hamar megbukott. Ilyenkor persze igyekszem rájönni, mi lehetett az üzenet. A folytonos megkérdőjelezése a dolgoknak esetleg utalhat a világ megválaszolatlan kérdéseire, a sors és véletlenek kérdéskörére, az univerzum nagy rejtélyeire, amiket mi, kis emberek, sose fogunk megtudni, bárhogy igyekszünk. Vagy az ember ne is keressen magyarázatot, mert egy egyszerű sci-fi vagy fantasy regénnyel volt dolgunk - de ezzel meg az a baj, hogy a Megjelöltek olyan nagy feneket kerített a kérdések feltevésének, hogy akaratlanul is ezt tűzi ki célul az olvasó maga elé.<br /><br />Nem tudom. A sztori jó. A karakterek briliánsak. A felépített kártyavár érdekes, de az alapjait nem mutatták meg nekünk, ezért csak pár kártyát látunk egy lehetséges kártyarengetegben. Ha nem lesz folytatása - amit erősen kétlek - akkor csak azt tudom mondani, hogy ennek egy mögöttes üzenetet tulajdonított az író: ne keress válaszokat, mert úgysem kapsz sosem!</span></p><p><br /></p><p><span style="font-size: medium;"><a href="https://konyvek-regenyek-vilaga.blogspot.com/2021/03/gregus-gabor-megjeloltek.html">https://konyvek-regenyek-vilaga.blogspot.com/2021/03/gregus-gabor-megjeloltek.html</a></span></p><p><br /></p>Sanghttp://www.blogger.com/profile/10844153719944893464noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2608600139595085431.post-42262100808056896552013-02-14T10:54:00.018-08:002021-10-26T01:53:02.395-07:00Christine Field blogja - Angel Words - Megjelöltek<p><br /></p><h1 style="text-align: left;">Christine Field blogja - Angel Words - Megjelöltek <br /></h1><p><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><div class="separator" style="clear: both; margin-left: 280px; text-align: right;"></div><p><span style="font-size: medium;">Két krimi-thriller között jó volt meglátogatni más műfajt is, ami ráadásul még az újdonság erejével is hatott, és a képzeletemet is igénybe vehettem, amivel tovább színezhettem a történetet. Gregus Gábor regénye egy érdekes világba kalauzol, ahol a halhatatlanok – azaz megjelöltek – nem annyira halhatatlanok, és nagy ára van annak, hogy évről-évre megőrizzék fiatalságukat, kortalanságukat. Rejtélyes pisztoly-párbajokat kell vívniuk egy rejtélyes helyszínen, egy rejtélyes gép pöfékelése mellett, egy rejtélyes játékmester felügyelete alatt. Szabályok is vonatkoznak a bizarr megmérettetésre, melyeknek megszegése megtorlással jár. A természetfeletti ránk kacsint, és velünk is marad, egészen a zárlatig. A történet nem bonyolult, de annyira szépen van megírva, hogy képtelenek vagyunk abbahagyni. Kapunk drámát, sőt tragédiát is, bosszút és szerelmet. Kalandot, akciót, és mosolygunk is néha. A Megjelöltek ereje nem a párbeszédekben rejlik, hanem a leírásban. A karakterábrázolást az író kezdi el, és mi kiegészítjük magunkban, felépítjük a szereplőket és jellemet is társítunk hozzájuk. A történet magyar közegben van elhelyezve, de bárhová elképzelhető. Ez pedig az idősíkokra is igaz. Honnan indul és hol ér véget? </span></p><p><br /><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwBlazCmxwT5Vbhy6VDAtHdNTyT0UHDFUzVl-4R2e1aYV56LEoVDlRqjH_cMG2FjKD8RtECVkT1VMQ9Z46U2Ka4ItJM4gE-sOIIQ47Gc2xUm9Zhy8nYMmNmUIe0CW-TrbpmvYBfJcJZfIs/s689/0d07f3dd75caef3ebf7f218595fa01ff.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="465" data-original-width="689" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgwBlazCmxwT5Vbhy6VDAtHdNTyT0UHDFUzVl-4R2e1aYV56LEoVDlRqjH_cMG2FjKD8RtECVkT1VMQ9Z46U2Ka4ItJM4gE-sOIIQ47Gc2xUm9Zhy8nYMmNmUIe0CW-TrbpmvYBfJcJZfIs/s320/0d07f3dd75caef3ebf7f218595fa01ff.jpg" width="320" /></a></span></span><br />Szikra jellemileg hanyag és nemtörődöm, olyan „minden mindegy” alapon éli életét, mígnem ez egycsapásra megváltozik, mikor megismerkedik Indigóval, a lila hajú szépséggel. Bár én nem hiszek ebben, de ez akkor is szerelem első látásra. A sokat megélt, mégis kölyökképű srácnak végre van motivációja, és kezd az élete újra színekbe öltözni. Persze aki oly régóta halhatatlan, nem maradhat ellenség nélkül. Itt van mindjárt Herceg – az egoista, „mindent magamnak akarok”, dúsgazdag és szívtelen „ember” prototípusa, aki hatalmánál fogva mindent megtehet. Gátlástalanul gázolhat át életeken. Ez nem maradhat megtorolatlanul. Igaz?<br /><br />A regény számba veszi az emberi értékeket, úgy mint a barátság és a szeretet elsöprő erejét. Ezek hogyan képesek megváltoztatni egy „kiégett” embert? A bosszú és harag miértjeit is megvizsgálja az író: a kiváltó ok lehet féltékenység, vagy csupán unott kíváncsiság, hogyan is reagálna a másik, ha ezt vagy azt megtenné az ellensége. Szikra nem válik olyan monumentális hőssé, mint a Bosszúállók, ő csendesebben helyezi fel az i-re a pontot. Úgymond kikényszerítik belőle a cselekvést. Itt nem is a katarzison van a hangsúly, hanem azon, hogy felépíthetünk és továbbgondolhatunk egy világot, melynek alapköveit az író lefektette. Képzeletünk megalkotja a jövőképet, ami számomra kicsit steapunkosra sikerült. Nekem nagyon tetszett ez a szösszenet, mert sok kérdést is felvetett, úgy mint: érdemes-e kihívni magunk ellen a Sorsot? Érdemes-e feloldani eskünket azért, hogy bosszút álljunk valakin, aki nem csupán a mi életünket tette tönkre, hanem zsarnokká válva már a világot fenyegeti elborult elmével. És a sok mi lenne, vagy mi lett volna, ha… Egy szigorú szabályok közé szorított élet-halál játszmában mennyire számít a lelkiismeret? Mennyire a taktika? Mennyire, hogy a családtagod válik az ellenfeleddé? A szerelem vajon tényleg legyőz mindent? A könyv fedőlapján megjelenő választási lehetőség: élet vagy halhatatlanság? rengeteget elmond a tartalomról. Mi is az, amit életnek nevezünk? Élet az, ha a halhatatlanságunkért cserébe olyan dolgokat kell megtennünk, melyek előbb-utóbb kikezdik a lelkiismeretünket? <br /><br />Én mindenkinek ajánlom ezt a regényt, mert szépen megszerkesztett, olvasmányos kis történet, érdekes karakterekkel egy különös, mégis valóságosnak tűnő világban.<br /><br />TÖRTÉNET: Egyszerű, mégis sok mindent magába foglaló. Egy egész világot ad nekünk szép leírásaival, amiben azonnal feltaláljuk magunkat. Táplálja képzeletünket és fantáziánkat. <br /><br />BORÍTÓ: Épp az a két dolog szerepel a fedőlapon, aminek ott kell lennie. A spirál és az a néhány szó. Ha belesüppedünk a történetbe, látni fogjuk, mennyire beszédes és sokatmondó a borító. <br /><br />KARAKTEREK: Érdekesek mind egy szálig, a nevük pedig egy jellemző tulajdonságukat vagy jelzőjüket foglalja magába. Én legalábbis így láttam. Konfliktusok, érzelmek feszülnek egymásnak és bontakoznak ki általuk. Talál mindenki olyan szereplőt, akivel képes azonosulni. <br /></span></p><p><span style="font-size: medium;"> </span></p><p><span style="font-size: medium;"><a href="https://angeslwords.blogspot.com/2021/03/gregus-gabor-megjeloltek.html">https://angeslwords.blogspot.com/2021/03/gregus-gabor-megjeloltek.html</a></span></p><p><span style="font-size: medium;"><br /></span></p>Sanghttp://www.blogger.com/profile/10844153719944893464noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2608600139595085431.post-19089376641285794402013-02-13T09:25:00.024-08:002021-10-26T01:51:24.329-07:00Interjú - Ediverzum<p><br /></p><h1 style="text-align: left;">Interjú - Ediverzum</h1><p><br /></p><h4 style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;">Sziasztok!</span><br /></h4><h4 style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;">A mai napon ismét egy interjút hoztam, mégpedig Gregus Gábor íróval, akinek legújabb műve a Mogul Kiadó gondozásában jelent meg, Megjelöltek címmel, ezen kívül megjelent az Elmezavar trilógia, az Underground Kiadónál. Azért hoztam ezt az interjút, hogy Ti is jobban megismerjétek személyét. </span></h4><h4 style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;">Szia, Gábor! Először is érdekelne, hogy hogyan született meg az ötlet, hogy író leszel?<br /></span></h4><p><span style="font-size: medium;">Nem született meg túl korán, hisz a harmadik X-et elhagyván kezdett egyre jobban mocorogni bennem, hogy talán én is tudnék érdekes történeteket kitalálni, és formába önteni. Valószínűleg, ahogy ez sok emberrel előfordul, nálam is a sok könyv fogyasztása táplálta az érzést. A jó könyvek nyilvánvaló okokból, a rosszak pedig amiatt, hogy „ha ezeket kiadták, akkor talán az enyémnek is lenne esélye”.<br /><br />Legelső könyved az Elmezavar trilógia első része volt 2013-ban, Pillanatnyi elmezavar címmel, igaz? Ezzel a művel lettél igazán ismert, vagy ezt megelőzően is vannak történetek? Mióta írsz könyveket?<br /><br />Így van, a Pillanatnyi elmezavar volt az első. Nem írtam előtte mást, és nem alkottam más formátumban sem, a novella vagy a vers nem az én világom. Tulajdonképpen előre nem is terveztem olyasmit, hogy én most akkor erre a pályára lépek, a Pillanatnyi elmezavart egyszeri történetnek szántam, amit akkor még nem akartam folytatni. De hogy úgy mondjam: utána belendültem.<br /><br /></span></p><h4 style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;">Milyen úton jutottál el oda, hogy kiadd az írásaid?</span></h4><p><span style="font-size: medium;">Ez viszont teljesen kézenfekvő volt a számomra, hogy ha írok egy szép hosszú regényt, akkor azt mindenképp kiadatom, ha törik, ha szakad. Valószínűleg ez hiúsági kérdés is nálam, illetve nagyon jó dolog, hogy ha valakinek felkelti az érdeklődését a könyv, akkor megveheti egyszerűen, nem kell kutakodnia, hogyan juthatna hozzá.<br /><br /></span></p><h4 style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;">Az írás szeretete mellé társul esetleg az olvasás szeretete is? Ha igen, milyen műfajban olvasol szívesebben? Van példaképed a mostani, esetleg korábbi írók/írónők közül vagy kedvenced?</span></h4><p><span style="font-size: medium;">Persze, mindig szerettem olvasni, napi szinten teszem ezt. A szórakoztató irodalom dominál, bár kedvelem a történelemről szóló műveket is. Egész biztosan olyat olvastam legtöbbet, amiket én is írok, tehát fantasy, tudományos-fantasztikus, horror, kaland. Sok „nagynak” a teljes életművét elfogyasztottam, de ha belegondolok, egyikükre sem szerettem volna hasonlítani. Természetesen számosan hatottak rám, úgyis mint: Clive Barker, Stephen King, China Mieville, Joe Hill, Neil Gaiman… a sor hosszú.<br /><br /></span></p><h4 style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;">Érdekelne továbbá, hogy honnan merítesz ihletet a könyveidhez?</span></h4><p><span style="font-size: medium;">Nekem valahogy nem nagyon kell ihlet. Amióta írok, sosem éreztem, hogy nincs ötletem, vagy hogy valamit „ki kellene találnom”. Ez egyszerűen jön, rengeteg dolog születik meg a fejemben csak úgy, vagy valami apró kis történés által. Az olvasmányaim, a filmek, vagy akár játékok persze jó katalizátorai lehetnek egy-egy gondolatnak, de azt hiszem, több történet születik meg csak úgy a semmiből.<br /><br /></span></p><h4 style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;">Ahogy néztem Molyon a könyveid adatlapját látom, hogy nem csak dark fantasy zsánerű műveid vannak, mivel a legutóbbi a Megjelöltek c. könyv már ifjúsági kalandregény. Milyen más műfajban fogod még kipróbálni magad?</span></h4><p><span style="font-size: medium;">Érdekesek ezek a besorolások, a Megjelölteket például sokféle kategóriában láttam, de a legtöbb oldalon fantasy-nak lett címkézve. Talán ez a legjobb, én nem igazán mondanám kalandregénynek, mert a történet nem túlzottan kalandos, és az „ifjúsági” se jutna eszembe, mert néhol elég kemény dolgok esnek meg benne, ezért nem igazán ajánlanám jó szívvel például kamaszoknak. Ami még a misztikus műfaj mellett érdekel, az a sci-fi, és van is hozzá egy-két ötletem, valószínűleg bele is vágok nemsokára.<br /><br /></span></p><h4 style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;">Kíváncsi vagyok, hogy melyik könyvedet szeretted a legjobban megírni és melyiket a legkevésbé? Melyiket volt könnyebb/nehezebb megjeleníteni? Illetve melyik történet áll a legközelebb a szívedhez?</span></h4><p><span style="font-size: medium;">Nem egyszerű a válasz, mivel a három Elmezavar könyv voltaképpen egy nagy, hosszú sztori. Az a trilógia közelebb áll hozzám, mert tényleg ott tört meg a jég, hogy képes vagyok létrehozni egy komplex regényt. Ezzel együtt a legnehezebb maximálisan az első könyv megírása volt, sokszor elakadtam, és néha hónapokig képtelen voltam folytatni. A második könyvet pontosan fele annyi idő alatt fejeztem be, mint az elsőt, ott nagyon vitt magával a lendület. A Megjelölteket szintén könnyedén megírtam, de ez összetettségben és mennyiségben jóval kisebb munka volt, mint az Elmezavar-történetek.<br /><br /></span></p><h4 style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;">Hogy telik egy napod, amikor írsz, hogy zajlik az írási folyamat nálad? Mi motivál? Van egy kedvenc, kialakított író kuckód, ahol a történeteket megvalósítod, vagy ez hangulat és kedvfüggő?</span></h4><p><span style="font-size: medium;">Nem nagyon van bejáratott időszakom, úgy veszem észre, hogy én bármilyen napszakban tudok írni, ha van hozzá hangulatom. Tehát írtam már rögtön felkelés után, napközben, és késő este is: mind működött. Simán az íróasztalomnál, monitoron, billentyűzeten dolgozok, olyan még nem fordult elő, hogy laptopot kellett volna használnom, de szerintem azzal se lenne probléma. Nálam a kedvtől függ minden, de persze ami még elengedhetetlen, az a csend, és a nyugodt körülmények.<br /><br /></span></p><h4 style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;">Volt már író-olvasó találkozód vagy esetleg dedikálásod, amikor még a helyzet engedte?</span></h4><p><span style="font-size: medium;">Volt pár ilyen alkalom, aminek nagyon örültem, jól sikerültek. Annak ellenére is, hogy nem vagyok az a szereplős alkat, és nem az a legkellemesebb helyzet számomra, hogy beszéljek sok-sok ember előtt. De túléltem, és remélem, nem jött át annyira, ha izgultam.<br /><br /></span></p><h4 style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;">Nagyon kíváncsi vagyok, hogy van már ötleted egy készülő új történetre. Lehet erről tudni valamit?</span></h4><p><span style="font-size: medium;">Van, és nem csak ötlet, hanem egy folyamatban lévő regény, aminek a felén túl is vagyok. Ugyancsak misztikus történet, dinamikájában jobban fog emlékeztetni az Elmezavar könyvekre, de tőlük és a Megjelöltektől is különböző stílusú lesz. Nagyon élvezem írni, bízom benne, hogy ez meglátszik majd a végeredményen.<br /><br /></span></p><h4 style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;">Szeretnél még megosztani velünk valamit? Esetleg egy tanácsot, vagy bármit?</span></h4><p><span style="font-size: medium;">Tanácsolni legfeljebb azoknak tudok, akik kacérkodnak az írással, de nem mernek belevágni, mert nem látják értelmét. Való igaz, hogy ez egy nagy munka, és nem mindig van azonnali visszacsatolás a végén, de ettől függetlenül szerintem mindenki adja ki magából, aki úgy érzi, hogy van egy egyedi és érdekes története. Szüksége lesz sok-sok türelemre, kitartásra és megbízható emberekre maguk körül, akiknek véleményére hallgathat. Talán csak ez a három kell az induláshoz.<br /><br /></span></p><h4 style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;">Nagyon szépen köszönöm, hogy elkészíthettem veled ezt az interjút, és hogy megosztottad velünk ezeket az információkat az írói életről, a szokásaidról. </span></h4><p><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p><span style="font-size: medium;"><a href="https://ediverzum.wordpress.com/2021/03/05/interju-gregus-gaborral/">https://ediverzum.wordpress.com/2021/03/05/interju-gregus-gaborral/</a><br /></span></p><p><span style="font-size: medium;"><br /></span></p>Sanghttp://www.blogger.com/profile/10844153719944893464noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2608600139595085431.post-85167571270444147672013-02-11T23:57:00.009-08:002021-10-26T01:44:45.467-07:00Könyvlelő - Megjelöltek<p><br /></p><h1 style="text-align: left;">Könyvlelő - Megjelöltek</h1><p> </p><p><span style="font-size: medium;"> „…Harc hozza el hozzánk<br /> A halált és életet."<br /><br />Ritkán vállalom el megjelenés előtt kortárs magyar írók regényeinek véleményezését, azonban van olyan eset, amikor kivételt teszek. Gregus Gábor regényére ezúttal sem mondtam nemet. Tudom, hogy írásai kimozdítanak a komfortzónámból, de mivel ez az egyik idei célkitűzésem, így örömmel mondtam igent a felkérésre. Emellett évekkel ezelőtt egy nagyon szimpatikus írót ismerhettem meg személyében.<br /><br />Az író otthonosan érzi magát a misztikus, a sci-fi és a horror műfajában, ezért biztos vagyok benne, hogy ez alkalommal is valami hasonlóra számíthatok a Megjelöltek című regény kapcsán.<br /><br />Nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen irányba mozdult, mennyit változott el az évek alatt az írói stílus, a látásmód, de akár az atmoszféra megteremtésének képessége is.<br /><br />Kezdeném azzal, hogy a borító kellemes megjelenésű, letisztult, némi rejtélyt és kalandot enged sejtetni, úgy éreztem első ránézésre, hogy valamilyen furcsa titok lappang majd a történetben a spirál jel és a kő hatás miatt. Nem kellett csalódnom, lényegében az egész történet egy nagy titok volt, olyan titok, ami mindig is foglalkoztatta az embereket, legalábbis mióta tudatukra ébredtek, de talán a zsigereikben mindig is ott munkált a lét egyik nagy kérdése. <br /><br />Egy tetszetős, érdekes, letisztult, vagy valami miatt figyelemfelkeltő borítóval rendelkező könyvet mindig szívesebben kezdek el olvasni, ahogy tettem ezzel a regénnyel is. Az olvasással nagyon gyorsan haladtam, leginkább azért, mert mozgalmas képi elemek követték egymást.<br /><br />Ennyi bevezetés után nézzük, hogy milyen is maga a történet, aminek a műfaja számomra nehezen meghatározható, leginkább a fantasy és disztópia műfaja állhat hozzá közel.<br /><br />A regény ifjúsági kategória megjelölést kapott, de úgy gondolom, hogy valójában olyan maga a történet, amely inkább a 16 éves korosztályt, de inkább a fiatal felnőtteket célozhatja meg. A történet elején rögtön megismerkedünk Szikrával, aki bevezet minket egy titkos társaságba, ami egy romlás általi, jövőbeni világban létezik. Megtudjuk, hogy van egy titkos helyszín, ahol évente egyszer megrendezik a Párbajt, ahol a kihívó és kihívottja közül csak egy marad életben, de a jutalom elég nagy ahhoz, hogy megérje a Megjelölteknek évről évre felkerekedni és kockáztatni az életüket. A Fonal elhívásának csak kevesen tudnak ellenállni, még akkor is, ha tudják, hogy a lét a tét.<br /><br />Amíg ismerkedünk az alaptörténettel, a szereplőkkel egy nagyon furcsa atmoszférába kerülünk, sötét, szinte úgy érezzük, hogy egy gép belsejéből figyeljük a szereplőket és a környezetüket, miközben egy feszült légkör uralkodik.<br /><br />A karakterek összességében tetszettek, mindegyikben volt valami érdekes, nem voltak túlírva, mégis el tudtam képzelni a külső és belső tulajdonságukat egyaránt. Számomra azonban nem a főszereplők, hanem Pöröly és Herceg karaktere voltak a legérdekesebbek. Az ő történetük érdekelt a leginkább, amiben volt némi csavar is, amin meglepődtem, de lényegében az egyik legérdekesebb momentuma lett a történetnek.<br /><br />Emellett megjelent a szerelmi szál is, ami jól illett a történetbe, ráadásul nem lépett át az ízlésesség vonalán, számomra így nem vált többé, mint amire hivatott volt. Egy mellékszál, de adott némi érzelmi töltést a történethez, ami lényegében a keményebb vonalat képviselte. <br /><br />Összességében szerintem a regény erőssége a leírásokban rejlik. Egészen az elejétől kezdve részletesen megismerjük a helyszínt, a Párbaj szabályait és a legfontosabbakat, a résztvevőket. Leginkább benyomásokat szerezhetünk, amelyek hagyják a képzeletet is kibontakozni. Érdekes volt, hogy mindenki saját fantáziájára alapozhatja a képi megjelenítést, ezáltal az olvasó maga is hozzá tud járulni a világ megteremtéséhez, mert a hiányzó információkat saját magunk tudjuk tartalommal megtölteni, mely által mindenki egy picit más képzelt világot fog megtapasztalni. Gyengeségként pedig a párbeszédeket említeném meg, úgy éreztem, hogy lehettek volna egy kicsivel kiforrottabbak, de mindezt egyensúlyba hozta az alapkoncepció és a világ megteremtése. Bevallom, a fülszöveg alapján kicsit másra számítottam, de végül mindenképpen örülök, hogy elolvashattam a regényt. Egy érdekes világba kalandozhattam, olyan témákat érintve, mint a lét, a barátság, a kétely és a szerelem. A történettel gyorsan haladtam, de el is gondolkodtatott, hogy vajon merre tart a mai világunk, mi lesz majd 100 vagy 300 év múlva, hiszen az erőszak egyre jobban ott munkál a világban. Emellett ismét egy újfajta olvasási élménnyel gazdagodtam, így eddig nagyon jól haladok az idei célkitűzésemmel, miszerint új műfajokkal és számomra eddig távolinak tűnő világokkal, történetekkel ismerkedem meg.</span></p><p><span style="font-size: medium;"> </span></p><p><span style="font-size: medium;"><a href="https://konyvlelo.blogspot.com/2021/02/gregus-gabor-megjeloltek-elet-vagy.html">https://konyvlelo.blogspot.com/2021/02/gregus-gabor-megjeloltek-elet-vagy.html</a></span></p><p><br /></p>Sanghttp://www.blogger.com/profile/10844153719944893464noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2608600139595085431.post-60231136528065119772013-02-10T23:49:00.007-08:002021-10-26T01:43:48.722-07:00Libellum Könyvek - Megjelöltek<p><br /></p><h1 style="text-align: left;">Libellum Könyvek - Megjelöltek</h1><p><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p><span style="font-size: medium;">Az utóbbi hetekben ritkábban olvastam magyar szerzőktől, pedig nincs ok arra, hogy ódzkodjak tőlük. Sőt, a legtöbb esetben nagyon kellemes meglepetés ér az írásaikat illetően. Ismét egy új név került a radaromra, Gregus Gábor személyében, aki egy egészen különleges urban fantasyval rukkolt elő. <br /></span></p><p><span style="font-size: medium;"><br />A kötet a szerző jóvoltából, elektronikus úton került hozzám, így a kiadásról sok mindent nem tudok írni. Viszont a borító zseniális, az egyszerűségében rejlik a nagyszerűsége. A történet során értelmet fog nyerni, miért van így elrendezve a Meg/jel/öltek cím az elülső lapon, mint ahogy a háttérként szolgáló szolgáló spirálnak szintén többféle értelemben jelentősége van. Szerkezetileg a regény hosszához mérten egyszerű, sorszámmal ellátott fejezetek követik egymást, de ezekben is vannak a nézőpontváltáshoz illeszkedő szemelvények. Mint már említettem, leginkább az urban fantasy műfajába tudnám besorolni, viszont nem vagyok nagy alzsáner-szakértő, szóval nyugodtan kérdőjelezzétek meg. Ám a Molyos címeket megtévesztőnek találom, mert egyáltalán nem kalandregény, még kevésbé ifjúsági, de ennek nincs sok jelentősége. <br /><br />A történet a legelején meglepett, ugyanis Gregus Gábor már a nyitójelenettel "belecsap a lecsóba". Rögtön egy párbajt láthatunk, ami egyúttal gyorsan felvázolja előttünk azt a világrendszert, amibe belecsöppenünk. Nem árul el azonban minden részletet azonnal, a cselekménnyel párhuzamosan adagol kiegészítő információkat. Itt az elején megismerjük a regény központi alakját, Szikrát, és gyakorlatilag rajta keresztül jutunk közelebb a Megjelöltek titkához. Ami lényegében annyi, hogy évente egy héten keresztül, pisztollyal a kezükben kiállnak egymás ellen, és az győz, aki gyorsabban lő. Persze nem ment el az eszük, mindez egy vérre menő harc, ugyanis a túlélő megkapja a vesztes életerejét, és így akár több emberöltőnyit élhet. A résztvevők kvázi halhatatlanok. Senki nem tudja, mi alapján történik a kiválasztás, annyi, hogy a delikvensek testén megjelenik egy spirál forma, és ezután ellenállhatatlan késztetést érez, hogy az események helyszínére menjen. <br /><br /><br />Ezután a felvezetés után Szikra mellett megismerjük a történet többi szereplőjét. Nekem kifejezetten tetszett, hogy mindenkinek rendkívül beszédes neve volt, mint a Szikra, Pöröly, Herceg, Indigó, Lovag, Fullánk és így tovább. Viszont ez elvonta a figyelmemet az egyik lényegi elemről, hogy hol, milyen országban játszódik a történet. Úgy a közepe táján esett le hogy ez bizony egy alternatív Budapest, még ha a város nincs is konkrétan nevesítve. Hiányoznak ugyanis a hosszabb leírások, többek között ezt szintén az olvasó fantáziájára bízta a szerző. Visszatérve a szereplőkhöz, rendkívül színes, ám kissé tipikus karaktereket produkált a történet. Ami viszont nagy pozitívum, hogy nem csak Szikra szemszögéből követhetjük az eseményeket, hanem egy-egy szemelvény erejéig más Megjelöltek sorsába is bepillantást kaphatunk. <br /><br />Szikra tipikusan a sodródó alkat. Részt vesz a megmérettetésen, mert nincs jobb ötlete. Magányos, miután a barátnője meghalt és belefásult a több generációnyi életbe. Felbukkan azonban az újonc Indigó, aki kicsit felrázza ebből. Már a fülszövegből kiderül, hogy Gregus Gábor belecsempészett egy adag romantikát is a történetbe. Nos, ez számomra kicsit sutára és szentimentálisra sikerült. Nem igazán éreztem azt, hogy egy több életet megélt férfi találkozott volna egy fiatal lánnyal. Értem, hogy Szikra egyedül volt, de hogy egy ennyire friss ismeretségtől függjön valaki, az nekem meglehetősen valószínűtlen. A Herceg személyében a szerző "megteremtette" Szikra ellenpólusát. Ő az az az egyén, aki kihasználta a halhatatlanságát. Vagyont, befolyást szerzett, de mutat jó pár szociopata vonást. Kettejük rivalizálása adja a történet egy másik alapvonalát. De nem marad el a testvérviszály sem, nekem valahogy Káin és Ábel jutott eszembe Herceg és Pöröly kapcsolatát tekintve. De ezt még bonyolítja, hogy Pöröly Szikra legjobb barátja. Abszolút érdekes karakter még Plazma, aki a tudomány segítségével akarja megfejteni ennek az egésznek a nyitját. Ezzel szerintem ki is pipálta a szerző, hányféleképpen lehetne egy ennyire misztikus dolgot megközelíteni. <br /><br /><br />Maga a cselekmény ennek az egy párbajhétnek az eseményeit öleli fel, így nem nagyon vannak benne üresjáratok. De azt hiszem, ez már az első fejezetek alapján észrevehető. A világ egyedisége mellett azonban már volt néhány fordulat, amit feleslegesnek, eltúlzottnak éreztem, mint Veronika vérteszteltetése, vagy Fullánk vergődése. Viszont a befejezéssel sikerült a szerzőnek meglepni, egyáltalán nem erre számítottam. Azt hiszem, itt kap igazán értelmet a spirál jelentése az egész regény tükrében. <br /><br /><br />Összességében tetszett a regény. Ez az alternatív világ, amit Gregus Gábor teremtett, szerintem nagyon egyedi. Speciel én hiányoltam a hosszabb leírásokat, de a köztes megoldás sem rossz, hogy többet bíz az olvasó fantáziájára. Ahhoz, hogy a kötet egy hét eseményeit öleli fel, nagyon passzoltak a pörgős, filmszerű jelenetváltások. A befejezés pedig külön kiemelendő, én nem számítottam ilyesmire. A karakteralkotás talán kissé sablonos, kiszámíthatóak a szereplők, csak egy-egy tulajdonságuk volt markánsan kiemelve. Ennek ellenére ajánlani tudom mindenkinek, aki egy olvasmányos, akár egy délután elfogyasztható urban fantasyra vágyik. Csak ismételni tudom magam: ne tartsunk a magyar íróktól!</span></p><p><br /></p><p><span style="font-size: medium;"><a href="https://libellumkonyvek.blogspot.com/2021/03/gregus-gabor-megjeloltek.html">https://libellumkonyvek.blogspot.com/2021/03/gregus-gabor-megjeloltek.html</a></span></p><p><br /></p>Sanghttp://www.blogger.com/profile/10844153719944893464noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2608600139595085431.post-17422950955689105452013-02-10T08:57:00.026-08:002021-10-26T01:42:51.191-07:00Interjú - 1000 Könyv<p style="text-align: left;"><br /></p><h1 style="text-align: left;">Interjú - 1000 Könyv <br /></h1><h1 style="text-align: left;">Ír, mert írni jó!</h1><p><span style="font-size: medium;"><b> </b></span></p><p><span style="font-size: medium;"><b>Új kiadó, új könyv, új tervek, megújult energiák. Gregus Gábort, az Elmezavar trilógia szerzőjét bombáztuk hol átlagos, hol különösebb kérdésekkel.</b></span></p><h4 style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;"><b>Kezdjük egy különös kérdéssel. A weboldalad bemutatkozójában azt írod „elsősorban azért írok, hogy örömet szerezzek”. Akkor mi most megkérdezzük: Másodsorban miért írsz?</b><br /></span></h4><p><span style="font-size: medium;">Mert írni jó! Legalábbis nekem nagyon jó. Az önkifejezés egyik legkomplexebb formájának tartom. Kevés dologgal lehet ilyen mélységekbe bocsátkozni, és ennyire részletesen megosztani másokkal, mi van a fejünkben. Persze a fejünkben olyan is lehet, ami meghökkentő másoknak, és ekkor jön a „nem gondoltam volna, hogy ilyesmiken jár az eszed” reakció. Ezt fel kell vállalni, emellett pedig tudatosítani, hogy azért kitalált történeteink nem (csak) mi vagyunk.<br /><br /></span></p><h4 style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;"><b>Fő vonalad a fantasy, bevallottan ihletet merítesz a misztikus sci-fi, horror történetekből. Ugyanakkor az Elmezavar trilógiád főhőse egy „átlagos férfi”, te pedig – szintén az előbb említett bemutatkozóban – úgy nyilatkoztál, hogy „szeretném minél inkább kiragadni az olvasót a szürke hétköznapokból”. Ez érdekes kettősségnek tűnik. Egy fantasy író, aki lehetetlen helyszínekre és eseményekbe sodorja a szereplőjét, mégis gyakran gondol a hétköznapokra, és egy átlagos embert állít egy nem átlagos történet középpontjába. Hogy is van ez?</b><br /></span></h4><p><span style="font-size: medium;">Igen, tehát pontosan azt teszem az olvasóval, ami a történetben megesik hétköznapi emberkénkkel. Ennél a trilógiánál cél volt, hogy egy olyan illető kalandjait kövessük, akinek könnyedén bújhatunk a bőrébe. Domán nem hős, nem vágyik nagy tettekre, sőt, legtöbbször kifejezetten irtózik az egész őrülettől, ami körülötte kavarog. Lássuk be, sokunk így állna egy ilyen dologhoz, de ő néha még az átlagnál is kiábrándítóbb. Sok mindentől fél, nem akar nagy kérdésekben dönteni, nem vállalja a felelősséget. Régi életére gondol vissza ábrándozva, miközben szörnyekkel küzd meg. De azért van fejlődés. Hosszú útja során egyre magabiztosabb, egyre felszabadultabb lesz. Hasonló megpróbáltatásokon átesve – ha túléljük – mi is szépen megváltoznánk.<br /><br /></span></p><h4 style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;"><b>A trilógiád molyos adatlapjait böngészve kiderül, hogy az olvasók szerint nem vagy a könnyed, egyszerű befejezések híve, és szemrebbenés nélkül vonsz ki a forgalomból akár pozitív szereplőket is. Ez azt jelenti, hogy nem hiszel a „happy end”-ben? És a kérdést itt most egyaránt értendő a könyvekre és a való életre is.</b><br /></span></h4><p><span style="font-size: medium;">Az Elmezavar trilógia valóban nem túl szívdobogtató, bár talán inkább csak az első kötet végződik reményvesztetten. Ez mondjuk vicces dolog, mert amikor megírtam, még nem volt tervben a folytatás, és valóban egy sötét befejezést akartam. A többi vége azért reménykeltőbb, bár szándékosan nem egyértelműek. A szereplők kiiktatása viszont teljesen jogos, nem titkolt élvezettel tudom leléptetni a korábban részletesen bemutatott, sokat szerepelt, kedvelhető figurákat. Ez sem érvényes azonban általánosságban rám, abszolút történetfüggő. Egy felhőtlenebb hangvételű könyvben nem biztos, hogy bárki elhalálozik, márpedig olyan is van a talonban.<br /><br />A való életben? Ott természetesen hiszek a happy end-ben. Kifejezetten pozitív világképem van, nem szeretek búslakodni, nincs is hajlamom rá.<br /><br /></span></p><h4 style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;"><b>Első két könyved gyors egymásutánban jelent meg, 2013-ban. A következő könyv három évvel később érkezett, a negyedik pedig idén várható. Vallod, hogy a jó munkához idő kell? Ezért a nagy időbeli különbségek? Esetleg más oka volt a több éves kihagyásnak?</b><br /></span></h4><p><span style="font-size: medium;">Ez egy jó kérdés, de alapvetően egész gyorsan írok, ha egyszer belelendülök. A gond a belelendüléssel van, és azzal, hogy mikor „lendüljek”. Az ötletek adottak, sokfélét tervezek, kérdés, hogy mennyi ideje van az embernek leülni nyugodt körülmények között a billentyűzet elé. A másik jelenség, hogy rettentő könnyű kiszakadni a világból, amit megalkottunk, és ha sok idő telik el, akkor rettentő nehéz újra visszatalálni. Ha nem történne eltávolodás, akkor valószínűleg fél éven belül megírnék egy öt-hatszáz oldalas szösszenetet. De ezek a sok éves szünetek azért másról is szóltak. Magánéleti és munkahelyi változásokról, vagy arról, hogy elgondolkoztam, akarok-e még egyáltalán ezzel foglalkozni. Ez jelenleg szerencsére nem kérdés. Álmom netovábbja lenne bizonyos időközönként semmi mással nem foglalkozni, csak az írással egy kis zugban, ahol senki sem zavar, de ezt egyelőre nem tehetem meg.<br /><b><br /></b></span></p><h4 style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;"><b>Volt szerencsénk látni az új könyved borítóját. Összehasonlítva az első hárommal óriási változás látható. Sokkal letisztultabb, mind forma, mind színvilágában. Egyszerűbb, ugyanakkor egyszerűségében is figyelemfelkeltő, elegáns, rejtélyes. A külső tehát észrevehetően sokat változott az évek során. Hogy érzed? A belső, az írói stílus is változáson esett keresztül?</b><br /></span></h4><p style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;">Mivel az új regény teljesen más hangvételű lett, ezért ehhez más jellegű külső is dukál. Vizuális típusként erre elég érzékeny vagyok, szeretek magam is a látvánnyal bíbelődni, többféle variációt kiagyalni, képben gondolkodni, továbbá a történeteimet is mind elképzelem filmjelenetként. A stílus szintén más persze, ez egy cseppnyivel földhözragadtabb sztori lett, mint a korábbi mesés trilógia. Tudatosan törekedtem rá, hogy az elbeszélés szerkezete, a leírások is más formában legyenek, így szerintem, ha valaki elolvassa az új könyvet, majd utána a régieket, és nem tudja az író nevét, akkor nem feltétlenül mondaná meg, hogy ugyanaz alkotta.<br /><br /></span></p><h4 style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;"><b>Az első három könyv ugyanannál a kiadónál jelent meg, most azonban új kiadó színeit öltötted magadra, és csatlakoztál a Mogul csapatához. Az olvasók bízhatnak abban, hogy ezentúl újult erővel építed írói karriered, és a következő könyvre nem kell négy évet várni?</b><br /></span></h4><p><span style="font-size: medium;">Ez az egyik legnagyobb célom per pillanat. Ha energiáim engedik, akkor mindenképp szeretném kiadni magamból azt a nem kevés őrületet, ami a kobakomban leledzik, és a kedves, gyanútlan, ártatlan olvasókra önteni. Ideális lenne, ha évente új könyvvel jelentkezhetnék. Nem akarok persze felelőtlen ígérgetésbe bocsátkozni, de a terv mindenképp ez. És úgy tűnik, ebben remek társra leltem a Mogul Kiadóban, ami közvetlen hangvételével, hatékony módszereivel frissítőleg hatott rám, és máris érzem, hogy érdemes még nagyobb erőbedobással dolgozni.<br /><br /></span></p><h4 style="text-align: left;"><span style="font-size: medium;"><b>Köszönjük az interjút, sok kiváló könyvet kívánunk neked!</b></span><br /></h4><p><span style="font-size: medium;"><br /><a href="https://1000konyv.blog.hu/2020/04/02/interju-gregus-gabor">https://1000konyv.blog.hu/2020/04/02/interju-gregus-gabor</a><br /><br /></span><br /></p>Sanghttp://www.blogger.com/profile/10844153719944893464noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2608600139595085431.post-31734924466698376082013-02-09T09:40:00.001-08:002021-10-26T01:41:41.273-07:00Lapozz bele Blog - Végső elmezavar<p><span face=""trebuchet ms" , sans-serif"></span></p><div style="text-align: left;"><br /></div><h1 style="text-align: left;"><span face=""trebuchet ms" , sans-serif">Lapozz bele Blog - Végső elmezavar</span></h1><p><span face=""trebuchet ms" , sans-serif" style="font-size: medium;"></span></p><p><span face=""trebuchet ms" , sans-serif" style="font-size: medium;"> </span></p><p><span face=""trebuchet ms" , sans-serif" style="font-size: medium;">Gregus Gábor Elmezavar trilógiájával idén télen ismerkedtem meg, amikor az író kedvesen felkeresett, hogy nem lenne-e kedvem tenni egy próbát a könyveivel. Természetesen igent mondtam, mert az első kötet fülszövege kellőképpen felcsigázta az érdeklődésemet, és azóta is nagyon örülök, hogy adtam neki egy esélyt. A Pillanatnyi elmezavar ugyanis egy igazán egyedi és különleges történet kezdete, és a folytatás, az Újabb elmezavar sem marad el mögötte. Izgatottan vártam hát, hogy fejest ugorhassak az utolsó részbe is, és elkísérjem a főszereplőt végső, mindent eldöntő útjára.<br /><br />Domán helyzete a Markolábbal való találkozás után fordulóponthoz érkezik. Egyre közelebb kerül a kijutáshoz elméjének börtönéből, mivel már nem csak a fejében lejátszódó folyamatokra képes fókuszálni, hanem egyre jobban érzékeli a valóságot is. Rájön, hogy a kinti világban egy szanatóriumban fekszik, ahol épp megpróbálják kigyógyítani betegségéből, míg agyának belső zugaiban hosszú kihagyás után visszatér képzeletbeli barátaihoz. Uros, Barakon, Valód és a többiek már várták a férfi érkezését, ám ismételt egymásra találásuk örömére sötét árnyék vetül. Mióta Domán "elhagyta" ezt a világot, sok minden változott, és a káosz a tetőfokára hágott. Egyik legnagyobb ellenfele, Ménrót ugyan letette a fegyvert, de Villő továbbra is képben van, és a férfi vesztét akarja. Az őrült lány önmagában is hatalmas kihívást jelent, van azonban még valaki, aki sokkal nagyobb fenyegetést okoz. Az új trónkövetelő, Déva húgaival együtt igyekszik meghódítani és letarolni Domán képzeletének szüleményeit, hogy ő uralkodhasson mindenen és mindenkin. A férfi legfőbb célja ezért potenciális szövetségeseket keresni, de nincs könnyű dolga, hiszen szinte mindenki harcban áll mindenkivel, az ideje pedig fogytán. Valós és elképzelt világa egyre nagyobb mértékben keveredik össze egymással, és ezekből az összecsapásokból csupán az egyik kerülhet ki győztesen. Domán tehát néhány barátjával útnak indul, hogy maga mellé állítsa az ellenséges feleket, és megküzdjön a vörös hajú boszorkánnyal, valamint visszaszerezze az irányítást vadul kavargó fantáziája fölött.<br /><br />Végtelenül szomorú vagyok, amiért véget ért ez a remek történet, aminek három vaskos köteten keresztül lehettem a részese. Az előző két részhez hasonlóan a Végső elmezavar sem egy könnyed és egyszerű lezárás, sőt. Gregus Gábor tovább fokozza a hangulatot: az eddigieknél is több vért, harcot és még annál is több őrületet szőtt a cselekmény szálaiba. Nem gondoltam volna, hogy képes ennél is magasabbra emelni a lécet, de sikerült. Megőrültem ezért a könyvért. (Vagy inkább ettől a könyvtől, már magam sem tudom.) Egy brutálisan jó befejezés rajzolódott ki előttem, ami előtt a kalapomat is megemelném, ha lenne. Az első két könyvet is szerettem, de ez mindent vitt. Bőven túlszárnyalja őket, sok szép, értékes pillanatot hagyva hátra. Egy szinttel feljebb lépünk, mivel Domán rendkívül színes és impulzív tudatalattijának történései mellett a valós, kinti élete eseményeinek is tanúi lehetünk, ami jóval sivárabb és fájdalmasabb, mint az agya által létrehozott, védőpajzsként használt képzelgések. Felváltva ugrálunk a két sík között, és minél közelebb kerül a férfi a megoldáshoz, annál közelebb kerültem én is az összeomláshoz. Az író nem kímélte az érzéseimet. Elhitette velem, hogy lehet jó vége annak, amin keresztülmentem, és végül minden megoldódik, de nem. Elképzelni sem mertem azokat a dolgokat, amik a regény vége előtt nem sokkal lezajlottak. Egy pillanatra sem gondoltam bele abba, honnan mintázhatta főhősünk az agyában élő lények külsejét vagy viselkedését, annyira magával ragadott a rengeteg akció, így amint leesett az igazság, percekig tátott szájjal bámultam magam elé. Sokkolt, ami kiderült, és bele fog telni egy kis időbe, mire ezt megemésztem, de amint villanykörte módjára megvilágosodtam, onnantól másképp láttam mindent. Kitisztult előttem a kép, és ez bármennyi pénzt megért. Nem egyszer kerültem szívinfarktus közeli állapotba, vagy hördültem fel fájdalmasan az olvasottakon. Olykor alig bírtam lenyelni a torkomban nőtt gombócot, amit a számomra kedves szereplők elvesztése okozott, mert bizony ilyen is előfordult. Ekkor sírni és tombolni szerettem volna, bemászni a regénybe, és meg nem történtté tenni, ami történt. Csak reménykedni bírtam, hogy végül győzedelmeskedik majd a jó, mint a legtöbb magyar népmesében, és nem lesz több durva, a véresebbnél is véresebb összecsapás, ami miatt méltán kapott tizennyolcas karikát a sorozat.<br /><br />Domán hőstettei egy picit háttérbe szorulnak, ahogy egyre közelebb kerül a kijutáshoz. Sokkal többször támaszkodik barátai segítségére, de azért ő is kiveszi a részét a harcokból. Itt bizonyos Felszabadítóként van jelen, akitől elvárják, hogy megmentse a világot, és békét hozzon a tájra, legyőzve a gonoszt. Nem kis feladata van tehát, emellett pedig meg kell találnia azt a három varázslatos tárgyat, melyek visszajuttatják a felszínre. Veszélyesebbnél veszélyesebb lényekkel kénytelen megvívni a szabadulás érdekében, amire elmondhatatlanul vágyik, miközben egyre jobban meghasonlik önmagával, ahogy az agya által teremtett kreatúrák folyamatosan szivárognak át a valóságba. Sokkal nehezebben tudja elvonatkoztatni egymástól a két énjét, fogalma sincs, mi igazi és mi nem az, egyedül abban biztos, hogy nem akar elszakadni álmai nőjétől. A férfihoz hasonlóan Zille is embert próbáló dolgokon megy keresztül, hiába edzette meg az élet, van, ami rajta is kifog. Kevés időt töltenek együtt, valami miatt mindig elvesztik egymást Dománnal, de amikor újra találkoznak, úgy turbékolnak, akár egy gerlepár. A romantikára az eddigieknél is nagyobb hangsúly került, akármilyen kevés is jutott belőle. A régi karakterek mellett jó néhány új szereplő is feltűnik a színen, mint például Ugrin, az ezüst mókus, aki apró termete ellenére igen nagy erőknek parancsol, vagy Bakta, a gépek terén verhetetlen sáska tudós. A legnagyobb fenyegetést jelenleg a legerősebb boszorkány, Déva jelenti Dománra nézve, aki szinte a semmiből tör elő, hogy tébolyult seregével bekebelezze annak birodalmát. Őrültségben simán túltesz Villőn, így komoly veszély leselkedik a kis csapatra általa. És ha már Villőt emlegetem, nem tudok mellette sem elmenni szó nélkül. A fehér hajú lány mindig is a férfi bukását szerette volna, de hogy miért, arra most kapunk épkézláb magyarázatot. Legvadabb álmaimban sem gondoltam volna, ki is ő valójában, és amint kiderült, akkor sem voltam képes elhinni a szörnyű tényt. Teljesen ledöbbentett, kell még jócskán idő, mire leülepedik bennem az igazság. Ravasz húzás volt ez az író részéről, annyi szent. Ezen kívül szeretném megdicsérni a borítót is, ami száz százalékig elnyerte a tetszésemet. Ezerszer szebb a másik kettőnél, szavakat sem találok rá. Egyszerűen tökéletes.<br /><br />Összességében nézve a Végső elmezavar nagyszerű lezárása ennek a remek, népmesei motívumokkal átszőtt sorozatnak. Elsöprő erővel teszi fel a pontot arra a bizonyos i-re. Hiányozni fog ez a véres, mégis szerethető történet, minden bájával és őrültségével. De nincs mese: itt a vége, fuss el véle. Egyszer talán visszafutok megint az elejére.<br /><br />Pontszám: 10/10<br /><br />Nézőpont: E/3, múlt idő, Domán szemszögéből<br />Kedvenc karakter: továbbra is Valód<br />Kiknek ajánlom: akik már maguk mögött hagyták az első két felvonást</span><span style="font-size: medium;"><br />
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif"><br /></span>
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif"><br /></span>
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif"><a href="https://lapozzbeleblog.blogspot.com/2018/08/gregus-gabor-vegso-elmezavar.html">https://lapozzbeleblog.blogspot.com/2018/08/gregus-gabor-vegso-elmezavar.html</a></span><br />
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif"><br /></span>
</span><span face=""trebuchet ms" , sans-serif"><br /></span></p>Sanghttp://www.blogger.com/profile/10844153719944893464noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2608600139595085431.post-74966846091486932322013-02-08T10:56:00.001-08:002021-10-26T01:40:21.039-07:00Lapozz bele Blog - Újabb elmezavar<p style="text-align: left;"><span face=""Trebuchet MS", sans-serif"><br /></span></p><h1 style="text-align: left;"><span face=""Trebuchet MS", sans-serif">Lapozz bele Blog - Újabb elmezavar</span></h1><p><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p><span face=""Trebuchet MS", sans-serif" style="font-size: medium;">Az Elmezavar trilógia első kötete, a Pillanatnyi elmezavar sokáig ismeretlen volt előttem, ám amint belekezdtem, szinte egyből világossá vált előttem, hogy nem egy mindennapi regényről van szó. A végére annyira megszerettem, hogy fel sem merült bennem, hogy ne olvassam el a folytatását, épp ellenkezőleg. Hihetetlenül kíváncsi voltam rá, hogy az izgalmas elme-utazás után milyen újabb kalandokkal tudja megfejelni a szerző, Gregus Gábor, és hogyan képes megugrani a saját maga által felállított mércét. A fülszöveg ezúttal sem árult el túl sokat a történetről, de eleve plusz pontokkal indított nálam a könyv, hiszen a borító határozottan pozitív irányba fejlődött, jobban tetszik, mint az előző részé, olvasás közben pedig még több kellemes meglepetésben lehetett részem.<br /><br />Domán visszatér... és újfent nem emlékszik semmire. Fogalma sincs, kicsoda ő, hogy hívják és miért zárták be egy hófehér hajú, vörös szemű tinédzserrel egy pincébe. Amikor a lány is magához tér, kiderül, hogy az ő emlékezete is hiányos, így nem sokra mennek egymással. Elhatározzák, hogy megkeresik a kivezető utat, de ahogy a felszínre érnek, elszakadnak egymástól. Domán a homrogdi sóbányában találja magát, ami egyben börtönként is funkcionál. Nagy nehézségek árán sikerül csak kiszabadulnia onnan, majd lassan az emlékei is kezdenek visszatérni. Az eddigi halvány benyomásokat felváltja a biztos tudat, hogy a legutóbbi ittjártakor az ég vérvörös volt a jelenlegi zöldes árnyalatú helyett, és rengeteg dolog megváltozott azóta. Valódtól, régi jó kék bundájú barátjától a férfi értesül arról, hogy az Égigérő fánál lezajlott csata után az áruló farkas, Kartal ragadta magához a hatalmat, és már egy éve tartja rettegésben a lakókat. Uralma azonban megrendülni látszik, mikor egy másik hódító, Radakund is feltűnik a színen, aki egy új életforma irányításával akar hatalomra törni. És ha ez még nem lenne elég, Villő ismét visszatér a játékba, és Ménrót sem tűnt el véglegesen a képből. Dománnak nincs más választása, meg kell találnia a Forrást, a Hullám energia úgynevezett bölcsőjét, hogy választ kapjon végre a kérdéseire, legyőzze az őt megtámadó kórságokat és kiszabaduljon elméje fogságából.<br /><br />Ugyanúgy, mint az első könyv esetében, az Újabb elmezavarra sincs egyetlen rossz szavam sem. Remekül hozza az eddigi színvonalat, sőt, sokkal többet ad hozzá. Gregus Gábor tovább emeli a téteket: új szereplők, új érdekfeszítő jelenetek és új kihívások várnak ránk ebben a lehengerlő folytatásban. A kőkemény akciójelenetekhez és a különleges stílusához hozzászoktam már, de még így is jó néhányszor sikerült meglepetést okoznia. Most nem a régi, ismert környezetbe térünk vissza, hanem Domán elméjének egy másik oldalával találkozhatunk. Az elmúlt egy év során rengeteg változáson esett át a világ, az égbolt színétől kezdve az új "uralkodón" át a fenyegető trónbitorlókig. Tetszett ez a megújulás, hogy nem ugyanoda tértünk vissza, ahonnan eljöttünk, így átfogóbb képet kaphattunk erről a színes és fantasztikus tudatalattiról. Nem egyszer csodálkoztam el azon, milyen óriási is ez a világ, miközben csupán egy apró, elzárt helyen létezik valaki agyában. Ezért az egyedi megközelítésért továbbra is odavagyok, olyannyira, hogy amikor nem küzdöttem épp időhiánnyal, menthetetlenül a lapokhoz tapadtam, és óriási szemekkel faltam a sorokat. Az elején azért nem ment minden könnyen, kellett néhány oldal, mire belerázódtam a megváltozott erőviszonyokba, de aztán nem volt megállás. Az író tett arról, hogy egy percre se érezzem megingathatatlannak az események végkimenetelét, számos éles kanyart és nem várt fordulatot tartogatott ezúttal is. A cselekmény gördülékenyen, akadályokkal teletűzdelve halad előre, és persze nem kell nélkülöznünk a brutálisan véres, elsöprő erejű összecsapásokat sem, amiből egy kezemen meg sem tudnám számolni, mennyi akadt. Maradjunk annyiban, hogy irgalmatlanul sok. A fejezetcímek megoldása is kifejezetten ötletes, mivel az adott név vagy mondat megtalálható magában a fejezetben is valahol. Egy idő után már tudatosan kezdtem keresni ezeket a szövegben, és mindig elégedetten vigyorogtam, ha rábukkantam az aktuális címre.<br /><br />A karaktereket régi jó (vagy éppen rossz) ismerőseimként köszöntöttem. A legtöbben hozzák a szokásos formájukat, de akadnak olyan szereplők is, akik nem kis átalakuláson esnek át. Főhősünk, Domán megint egy érdekes szituációban tér magához, és csak később kezd el neki derengeni, hol is tartózkodik épp. Addig szépen sodródik az eseményekkel, ám amint megvilágosodik, kezébe veszi az irányítást. Bármi áron le akar számolni a ravasz és agyafúrt Kartallal, és szerencsére nincs egyedül ebben. Célja felé haladva csatlakoznak hozzá régen látott barátai, köztük a hófehér paripa, Tegze, és a férfi szerelme, a vadóc, kőkemény Zille, aki, ha lehet, még határozottabb és vagányabb lett. Domán legfőbb terve eljutni Tardba, ahol a két legbefolyásosabb família, az Abaffyak és a Dalnokyak élnek, és maga mellé állítva összebékíteni őket. A családok évtizedek óta gyűlölik egymást, kivéve az uralkodók gyermekeit, akiket tiszta, őszinte szerelem fűz össze. Az író ezzel a halvány Rómeó és Júlia szállal tovább bonyolította az amúgy sem egyszerű helyzetet, ennek tetejébe pedig a meglévő két kórság mellé egy harmadikat is betársít. Radakund egy új életforma, a herbák vezére, aki óriási növényhadseregével igyekszik megszerezni a hatalmat. Ő volt számomra a legérdekesebb szereplő, mert sosem tudtam eligazodni rajta. Félelmetes harcos, de tart attól, hogy levegye álarcát, és az emberek meglássák igazi valóját. Villő ugyanolyan, mint mindig, számító, erkölcstelen és a velejéig romlott. Dománhoz hasonlóan az ő emlékei is fokozatosan térnek vissza, de zsigeri gonoszságát nem képes levetkőzni. A regény legerősebb, legkiforrottabb karaktere, aki mások kínzásában és a gyilkolásban leli örömét. Sokkal nagyobb szerephez jut, mint az előző részben, a könyv szűk harmadát az ő szemszögéből láthatjuk, valamint ősi ellensége, Ménrót is jobban előtérbe kerül. Lenyűgöző, egyben meghökkentő jellemfejlődésen esik át a kedves és szépséges sárkánylánynak, Estillának köszönhetően. Iránta érzett szerelme teljesen átformálja, és arra ösztönzi, hogy jobbá váljon. Tolószékes, kopasz öregember álcáját és hatalomvágyát sutba dobva, fekete tűzokádó alakjában békére és boldogságra vágyik, ám a sors kegyetlen, és nem biztos, hogy megfelelő irányba sül el ez a pálfordulás.<br /><br />Egységében tekintve az Újabb elmezavar nagyszerű folytatás. Egy vad, sötét mese bámulatos második felvonása, amit ismét határtalanul élveztem, bár válaszokkal továbbra sem szolgált. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy a trilógia utolsó kötetében, a Végső elmezavarban hogyan zárul Domán utazása az elméjében, és vajon sikerül-e kijutnia onnan, vagy örökre saját tudatalattija foglya marad. Magam sem tudom, melyiknek örülnék inkább.<br /><br />Pontszám: 10/9<br /><br />Nézőpont: E/3, múlt idő, több szemszög<br />Kedvenc karakter: Zille<br />Kiknek ajánlom: akik már túl vannak az első köteten<br /><br /><br />Idézetek a könyvből<br /><br />"– Minden ezen a világon olyan, mint ez a szoba. Egy nézőpontból sosem láthatod a teljes összképet."<br /><br />"– Hogy hogyan halsz meg, az teljesen mindegy. Az nem mindegy, hogyan éltél."<br /><br />"– Tudod, én nem hiszek abban, hogy olyannyira értelemvezérelt lények lennénk. Miért? Mert tudunk beszélni, és mert késsel-villával eszünk? Dobj le egy csapat embert egy lakatlan szigetre, és előbb-utóbb vagy kiirtják egymást, vagy egyikük a többi fölé kerekedik, és a többiek behódolnak neki. Nincs jó, és rossz. Csak ösztön van. Mindenkit ez irányít. Téged is."<br /><br />"– Mindannyian szeretjük azt hinni, hogy különlegesek vagyunk. Hogy egyedi céljaink vannak. Hogy majd mi tudjuk, hogyan kell élni. Aztán egy idő után, sok-sok év elteltével, azt vesszük észre magunkon, hogy semmi érdekes nincs<br />bennünk. Hogy pontosan ugyanolyanok vagyunk, mint a többiek. Hogy mi sem akarunk mást, csak nyugalmat, családot… valahogy eléldegélni csöndesen…"<br /><br />"– Az igazi nagyság mindig hallgat a tömegben. Az igazi tudás sosem hivalkodó."<br /><br /><br /><a href="https://lapozzbeleblog.blogspot.hu/2018/05/gregus-gabor-ujabb-elmezavar.html">https://lapozzbeleblog.blogspot.hu/2018/05/gregus-gabor-ujabb-elmezavar.html</a></span><span style="font-size: medium;"><br />
<span face=""Trebuchet MS", sans-serif"><br /></span>
</span><span face=""Trebuchet MS", sans-serif"><br /></span></p>Sanghttp://www.blogger.com/profile/10844153719944893464noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2608600139595085431.post-51549962710371541502013-02-07T11:24:00.001-08:002021-10-26T01:39:04.778-07:00A másik világ - Végső elmezavar<p><span face=""trebuchet ms" , sans-serif"><br /></span></p><h1 style="text-align: left;"><span face=""trebuchet ms" , sans-serif"><b>A másik világ - Végső elmezavar</b></span></h1><p><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p><span face=""trebuchet ms" , sans-serif" style="font-size: medium;"><b>A borítóról: </b><br />A Pillanatnyi elmezavar borítójáért nem voltam oda. Az Újabb elmezavar borítója egészen tetszett, ezt viszont egyenesen imádtam, a színeket, az alakokat, mindent. Az tény, hogy a három könyv egymás mellett nagyon jól mutat a könyvespolcon, viszont kétségkívül ennek lett a legjobb a borítója. Itt pedig muszáj kitérnem arra, hogy ez is a szerző érdeme, ugyanis a borítóterv is az ő általa teremtett világ része, éppen ez lehet az oka annak, hogy ennyire előrevetíti a történet hangulatát - nem csak ennél a kötetnél, hanem a sorozat minden részénél. <br /><br /><b>A könyvről, szereplőkről: </b><br />Egészen az utolsó mondatig nem voltam biztos abban, hogy Molyon hány csillaggal értékeljem ezt a könyvet. <br />Kapcsolatunk szépen indult, ugyanis már a felvezető idézettel belopta magát a szívembe a kötet (no meg, persze, elődjeinek, a sorozat első két kötetének köszönhetően). Ráadásul egyetlen sor elolvasása elég volt ahhoz, hogy Gábor visszarántson az általa megteremtett világba, ahol én annyira szerettem eddig is lenni. <br />Ebben a kötetben már direkt figyeltem, mit ír a szerző az ajtókról, ugyanis már korábban is érezhetően sok szerepet kaptak, mostanra viszont teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy valami komoly jelentése van. <br /><br />Az Elmezavar-trilógiában sokszor sok minden nem volt érhető, de mindig kiderült, hogy minden apróságnak van valami szerepe, ezért a figyelmemet tudatosan ezekre összpontosítottam. Ilyen volt például az ég színe, ami mindig attól függ, éppen melyik erő van hatalmon, vagy egy tetoválás, egy ajtó, egy elejtett félmondat, megjegyzés. </span><span style="font-size: medium;"><br /></span>
<span style="font-size: medium;"><br /></span>
</p><h3>
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif" style="font-size: medium;">"Még egy név. Komolyan mondom, képtelenség megjegyezni az összeset..."/57. oldal/</span></h3><span style="font-size: medium;">
<br />
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif">A történet elején nem csak Domán, hanem én is össze voltam zavarodva. Örültem a régi, ismerős neveknek, de bezavart a sok-sok új név, nem tudtam, ki kivel van, ki milyen lény. Egy darabig jegyzeteltem is, felírtam a neveket, hogy milyen lények és mit lehet tudni róluk, aztán belemerültem a történetbe, és nem foglalkoztam már ezzel. Egyébként is Gábor szépen megoldotta az olvasó fejében keletkező káoszt, minden karakterét bemutatta és olyan személyiségjegyekkel ruházta fel őket, hogy hamar szerethetővé vagy utálhatóvá, de mindenképpen egymástól megkülönböztethetővé tette azokat.<br /><br />A könyv első fele pontosan olyan volt stílusban, szóhasználatban, hangulatban és minden téren, mint a trilógia első két kötete, aztán valami egészen más műfajba - nem is tudom, milyenbe - váltottunk. Éppen ez a hirtelen váltás kellett ahhoz, hogy a korábbinál még jobban behúzzon ez a világ, ugyanis az első felében még nem tudtam elengedni a tényt, ami a második kötetben kiderült. Akartam, hogy valós legyen mindaz, amit Domán megél, hogy éljenek ezek a csodálatos karakterek, ne csak a fejében, hanem az igazi életében is. Aztán ahogy elkezdett kettő-három szálon futni minden, és elkezdtünk ugrálni a világokban, azt tapasztaltam, hogy egyre jobban érdekel, miért alakult ki ez a világ, mi lehet a hátterében. Tehát amit eddig nem kedveltem, az lett itt a kedvenc részem. </span><br />
<br />
</span><div style="text-align: right;">
<span style="font-size: medium;"><a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzDI9ctVBBxsdZcUPhPpQaW7VhHscfXEv-XBnMWnTIg0UbLDWHtnoUqFtqpyhuFt2rfcpBHcPwILUnk1uQtZPUYm-d6qSk5IdstV4rnXznOMnbPZ-WczgRyZl2yZp_2-ClScfRPfr2Fkie/s1600/e59aba78bd102c51f4a0cbfb1d836db5.jpg" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" data-original-height="1349" data-original-width="1080" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjzDI9ctVBBxsdZcUPhPpQaW7VhHscfXEv-XBnMWnTIg0UbLDWHtnoUqFtqpyhuFt2rfcpBHcPwILUnk1uQtZPUYm-d6qSk5IdstV4rnXznOMnbPZ-WczgRyZl2yZp_2-ClScfRPfr2Fkie/s320/e59aba78bd102c51f4a0cbfb1d836db5.jpg" width="256" /></a></span></div><span style="font-size: medium;">
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif">Az imádott Narnia-szerű ország "Elm utcájában", ahol a World of Warcraft hangulatát idéző lények elevenednek meg, ebből a fantasyvilágból egyszer csak egy thrillerbe lépünk át, ahol Gábor már, mintha George R. R. Martin tanítványa lenne, szemrebbenés nélkül mészárolja a szívünkhöz közel került karaktereket... és ahányszor én hangosan felszólaltam olvasás közben, hogy "nem, Gábor, ezt NEM teheted meg" - ő annyiszor megtette és továbblépett.<br /><br />Ha az előző köteteknél meg is fordult a fejemben, hogy nem kell ráírni a kötetre, hogy "csak felnőtteknek", itt épp az ellenkezőjét éreztem, még nagyobb betűkkel, a könyv elejére kellett volna. Nos, az biztos, egyáltalán nem lett vérszegény, a szerzőnek van érzéke ahhoz, hogyan írjon le egy tökéletesen megrendezett, művészi kínzást vagy tömeges gyilkolást. <br /><br />Nem is könyvet fogtam a kezemben, hanem egy komplett csatát, Egyetlen unalmas mozzanattal sem futottam össze a több, mint 500 oldalon keresztül, ráadásul a vége annyira meg lett csavarva, hogy a sokadik csavar után már nem is tippelgettem, mi lesz a vége, csak élveztem a történetet. <br /><br />Hogy itt, vagy Molyon jegyeztem meg korábban már, nem tudom, de ennek a trilógiának nem ott lenne a helye, ahol van. Sokkal többre hivatott. Az utolsó oldal elolvasása után, mikor becsuktam a könyvet, akkor döbbentem rá, hogy a négyéves nagylányom áll velem szemben, s valószínűleg így tett már pár oldallal korábban is, mert megkérdezte: "mi a baj, anya?", amire csak annyit tudtam mondani neki: "vááúristenezdejóvolt". Elképesztő, fantasztikus, izgalmakkal teli trilógia.<br /><br /><b>Borító:</b> 5/5<br /><b>Történet: </b>5/5<br /><b>Megfogalmazás, stílus:</b> 4/5<br /><b>Karakterek:</b> 5/5<br /><br />Köszönöm Gregus Gábornak, hogy meginvitált egy véres csatára ebben a csodavilágban!</span><br />
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif"><br /></span>
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif"><br /></span>
<a href="http://www.amasikvilag.hu/2018/05/gregus-gabor-vegso-elmezavar-elmezavar.html"><span face=""trebuchet ms" , sans-serif">http://www.amasikvilag.hu/2018/05/gregus-gabor-vegso-elmezavar-elmezavar.html</span></a><br />
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif"><br /></span>
</span><span face=""trebuchet ms" , sans-serif"><br /></span>Sanghttp://www.blogger.com/profile/10844153719944893464noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2608600139595085431.post-24537475317393784522013-02-06T11:46:00.001-08:002021-10-26T01:37:57.397-07:00Egy elképzelt könyv - Pillanatnyi elmezavar<p><br /></p><h1 style="text-align: left;"><span face=""Trebuchet MS", sans-serif">Egy elképzelt könyv - Pillanatnyi elmezavar</span></h1><p><span style="font-size: medium;"><br /></span></p><p><span face=""Trebuchet MS", sans-serif" style="font-size: medium;">Gregus Gábor sorozatának első darabja, a Pillanatnyi elmezavar igazán megdöbbentő és különleges olvasmány. Az ember ugyanis a borító alapján elsőre könnyen egy "zs" kategóriás, sablonos történetre asszociálhat, azonban hamar kiderül, hogy ez egyáltalán nincs így. Az író ugyanis egy különleges, sokrétű történetet teremtett meg, egy sokrétű, színes, és az utolsó vonásig kidolgozott világgal.<br /><br />A Pillanatnyi elmezavar tulajdonképpen egy felnőtteknek szóló mese. Főhősünket egy hétköznapi emberként ismerjük meg, aki hétköznapi dolgokat tesz, aztán a lakásában hirtelen megjelenik egy ajtó, amit kinyitva egy új világ jelenik meg előtte. A történet remekül ötvözi a népmesék, az Alice csodaországban, a Narnia krónikái, de még a World of Warcraft elemeit is, utóbbiról egyébként nem gondoltam volna, hogy valaha egy a WoW világán kívül játszódó történetben is olvashatok róla. Az író tehát mindent tökéletesen kitalált, még akkor is, ha mi olvasók néha szinte elveszítjük a fonalat. A cselekmény vezetésében ugyanis számos szürrealista fordulatot olvashatunk, amit én nagyon élveztem, azonban néha már-már érezhetjük, hogy a cím pontosan leírja a történetet, hiszen ami a könyvben történik, az néha már tényleg az épelméjűség határait feszegeti.<br /><br />Az a legizgalmasabb a Pillanatnyi elmezavarban, hogy történetét egy metaforaként is értelmezhetjük. Adott ugyanis egy férfi, Domán, aki teljesen hétköznapi, monoton életet él, és az elméjében tett utazásokkal, a képzelőerejével teszi elviselhetőbbé az unalmas hétköznapokat. Azokból az alapanyagokból építkezik, amiket jó ismer: az olvasmányélményei, a játék, amivel esetenként eltölt egy-két órát. Ezek az elemek aztán a fantáziájával keveredve alkotják meg az emberszerű állatokat, a különleges neveket, és az olykor zavarba ejtő eseményeket. <br /><br />Persze ez csak egy értelmezés. Az azonban bizonyos, hogy a történetnek még két további folytatása van, és talán ezek elolvasása után sem kapunk teljes képet erről a világról. Hogy miért? Mert az író sokszor szándékosan bizonytalanítja el olvasóját, és a sok utalás és bonyolult szimbólumrendszer többféle olvasatot is adhat. Egy azonban bizonyos: ez egy olyan kortárs fantasy, amely egy pillanat alatt magába szippantja az olvasót.<br /><br />Összességében tehát a Pillanatnyi elmezavar mindenképpen ajánlott olvasmány a fantasy kedvelői számára. Noha a regény azért nem tökéletes, a dialógusok néhol kifejezetten erőltetettnek tűntek, és a borító nagyon megtévesztő, az elképesztő képi világ, a pörgős, izgalmas történetmesélés miatt mindenképpen megér egy próbát. </span><span style="font-size: medium;"><br />
<span face=""Trebuchet MS", sans-serif"><br /></span>
<span face=""Trebuchet MS", sans-serif"><br /></span>
<a href="https://elkepzeltkonyv.blogspot.hu/2018/04/pillanatnyi-elmezavar.html"><span face=""Trebuchet MS", sans-serif">https://elkepzeltkonyv.blogspot.hu/2018/04/pillanatnyi-elmezavar.html</span></a><br />
<span face=""Trebuchet MS", sans-serif"><br /></span>
</span><span face=""Trebuchet MS", sans-serif"><br /></span></p>Sanghttp://www.blogger.com/profile/10844153719944893464noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2608600139595085431.post-66007589837430742242013-02-05T13:30:00.001-08:002021-10-26T01:37:02.680-07:00Ariadne olvasmányai - Újabb elmezavar<p></p><p></p><p></p><p> </p><h1 style="text-align: left;">Ariadne olvasmányai - Újabb elmezavar<br />
</h1><p><span face=""Trebuchet MS", sans-serif" style="font-size: medium;"> </span></p><p><span face=""Trebuchet MS", sans-serif" style="font-size: medium;">A szerzőről:<br />Gregus Gábor Budapesten született, s jelenleg is ott él. Elmondása szerint egyike azoknak az íróknak, akik hobbiból vetik papírra azt, ami kijön a fejükből. Másfél évvel ezelőtt keresett meg, hogy véleményezném-e az első regényét, melyre örömmel mondtam igent, tekintve hogy fantasy műfajú, amit nagyon szeretek, ráadásul szívesen ismerkedem magyar szerzők műveivel.<br />A napokban megkértem, hogy amennyiben lehetséges, pár sorban mutassa be magát, melynek eleget is tett. Ezt ezúton is köszönöm.<br /><br />A szerző így mutatta be önmagát:<br />„A budapesti születésű Gregus Gábor életútja egy kissé kanyargós. Gyerekkorában a "mi leszel, ha nagy leszel" kérdésre rávágta, hogy filmrendező. Alsóbb osztályokban rajzolásban jeleskedett, még versenyekre is küldték, ám később az irodalom szeretete hatalmasodott el rajta. "Természetes" volt hát, hogy elektrotechnikai középiskolába menjen, utána pedig programozó képzésre. Annak végével, újabb kanyarral a Károli Gáspár Egyetem magyar szakán találta magát. Talán nem meglepő, hogy mindezek után szoftvertesztelőként foglalatoskodik, miközben hobbiból néha ír egy-egy regényt. Ezekben különös, vad világokban kalandozik, ahol szép, csúnya, helyenként varázslatos, olykor sokkoló dolgok egyaránt megesnek.”<br /><br />A könyvről:<br />Az Elmezavar trilógia második kötetét tarthatja kezében az olvasó, melynek műfaja fantasy. Az első kötetben megismerhettük a főszereplőt, Dománt, megtudhattuk hogyan indult el élete legnagyobb kalandjára. Függővéggel zárult, ami nem meglepő, ha azt nézzük, hogy a történet egy trilógia első kötete. Számomra az első kötet élvezhető volt, bár kissé hiányos. Tetszett, hogy sokszínű volt és a történet folyamán megfigyelhető bizonyos jellemfejlődés. Összetett karaktereket kreált a szerző, érdekes helyszínekkel és cselekményekkel. <br /><br />Erről a kötetről is elmondható, hogy a történet ötletes, alkalmanként bizarr és kicsit különc, néhol vicces (legalábbis nekem akadtak olyan jelenetek) és mindenképpen elgondolkodtató. A szereplők jellemfejlődése most is megfigyelhető, és a szerző mindvégig odafigyelt, hogy fenntartsa az olvasó érdeklődését. Helyszín és karakterábrázolása tetszetős, könnyen vizualizálhatja az olvasó.<br /><br />Amivel még most sem vagyok kibékülve, az a borító. Sajnálom, de ha ez alapján választanék könyvet, bizony ott maradna a polcon. Nem feltétlenül ilyen figyelemfelkeltésre vágyik az ember. (A harmadik kötet borítója jobban tetszik, mint az előző kettőé.)<br />Valamint számomra néha már túl abszurd és morbid volt egy-egy jelenet. Olyan, mintha kicsit „túltolta volna” a fantasy szálat a szerző. Igaz a mondás, hogy a kevesebb néha több. Ne akarjunk egyszerre túl nagy falatot letolni az olvasó torkán, mert az bizony fennakad.<br />Az első kötethez képest már észlelhető volt, hogy az író tudatosan igyekszik beiktatni bizonyos hatásszünetet, amikor nincs lényegesebb esemény, hogy az olvasó ne érezze azt, hogy már túl sok. Ennek nagyon örültem, mert érezhető, hogy a szerző nem csak kiírja magából a történetet, de figyel a leendő olvasókra is. Ez mindenképpen pozitív.<br /><br />Domán az a karakter, akit már az előző kötetben sem tudtam, hogy hova tegyek. Eleinte nagyon nem kedveltem, aztán az első kötet végére már kezdtem szimpatizálni vele, de most megint nagyon ellenszenves volt. Ellenben a mellékszereplők közül sokakat megkedveltem, így inkább arra voltam kíváncsi olvasás közben, hogy velük mi lesz. Talán inkább közülük kellene főszereplőt kinevezni. <br /><br />A könyv utolsó harmada kötött le a legjobban. A Szada elnevezésű fejezetnél éreztem azt, hogy ott igazán magára talált a szerző. Izgalmas volt, érdekes, ráadásul visszatértek olyan mellékszereplők, akiket nagyon kedveltem.<br /><br />Azt meg kell hagyni, hogy a szerző a maga stílusában egyedit alkotott. Magyar szerző, fantasy műfaj, nem mindennapi téma és érdekes elgondolás. Az, hogy a kivitelezésben még nem tökéletes… talán nem is kell annak lennie. Érezhetően fejlődött a főszereplő, a cselekményvezetés és a szerző is írás közben. Számomra még mindig van egy kis hiányérzet és elvárás a történettel kapcsolatban, de úgy gondolom a szerző bizonyította, képes a fejlődésre, csiszolódásra.<br /><br />Pontozás: 10/8</span><span style="font-size: medium;"><br />
<span face=""Trebuchet MS", sans-serif"><br /></span>
<span face=""Trebuchet MS", sans-serif"><br /></span>
<span face=""Trebuchet MS", sans-serif"><a href="http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2018/04/gregus-gabor-ujabb-elmezavar-elmezavar.html">http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2018/04/gregus-gabor-ujabb-elmezavar-elmezavar.html</a></span><br />
<span face=""Trebuchet MS", sans-serif"><br /></span>
</span><span face=""Trebuchet MS", sans-serif"><br /></span></p>Sanghttp://www.blogger.com/profile/10844153719944893464noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2608600139595085431.post-87327897177238792532013-02-04T06:01:00.001-08:002021-10-26T01:35:53.761-07:00Interjú - Lapozz bele Blog<p><br /></p><h1 style="text-align: left;"><span face=""trebuchet ms" , sans-serif">Interjú - Lapozz bele Blog</span></h1><p><span face=""trebuchet ms" , sans-serif" style="font-size: medium;">Nemrég volt szerencsém elolvasni a Pillanatnyi elmezavar című regényt Gregus Gábor tollából, amit a végére igencsak megszerettem. Felmerült bennem azonban több kérdés is a kötettel kapcsolatban, ezért vettem a bátorságot, és felkerestem az írót, aki készségesen válaszolt is rájuk. Fogadjátok szeretettel az interjút!<br /></span><span style="font-size: medium;"><br /></span>
</p><h4>
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif" style="font-size: medium;">Hogyan született meg a regény alapötlete?</span></h4><span style="font-size: medium;">
</span><h4>
</h4><span style="font-size: medium;">
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif">Érdekes módon a regény már nagyon-nagyon rég a fejemben volt, és jó, hogy egyes számot használunk, mert valóban csak egyetlen könyvet akartam szentelni ennek a történetnek (aztán még úgy éreztem: van ebben több is, illetve nem tudtam elszakadni a világától). Valamikor 14-15 éves koromban már megvolt bennem egy sztori, és a három karakter, akik akkor még más nevekkel bírtak, illetve máshogy is néztek ki. Villőt például Vandának hívták, Ménrót pedig kizárólag sárkány alakban létezett. Aztán nem foglalkoztam ezzel, és több mint 15 évnek kellett eltelnie, hogy rájöjjek: ezt meg kellene írnom. A végső lökést Clive Barker, a Korbács című könyvének elolvasása adta, ami szintén egy másik világban játszódik, és hasonlított az én elképzelésemre.<br /></span><br />
</span><h4>
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif" style="font-size: medium;">Mennyire volt nehéz felépíteni egy ilyen sötét és összetett világot?</span></h4><span style="font-size: medium;">
</span><h4>
</h4><span style="font-size: medium;">
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif">Igazából egyáltalán nem. Valószínűleg más beállítottságú személyiségnek nehezebben menne, de ez belőlem csak úgy jön. Az egész játék és szórakozás számomra, míg persze ülni és írni hosszadalmas munkát jelent. Inkább menet közben jönnek a problémák. Emlékezni, ki kicsoda, kinek miről van tudomása, kinek mi a szándéka, melyik szereplő kivel van jóban, kit utál, mi történt ekkor meg akkor... Olykor éreztem, hogy túl sok mindent akarok belerakni a sztoriba és túl sok a karakter. No és nem vagyok egy memória-bajnok, ez sem túl hasznos regényírásnál. Volt, hogy az elő-olvasásra megkért illető jelezte, hogy itt meg ott nem stimmelnek a dolgok - ezért nagyon hálás voltam.<br /></span><br />
</span><h4>
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif" style="font-size: medium;">Melyik szereplő áll hozzád a legközelebb?</span></h4><span style="font-size: medium;">
</span><h4>
</h4><span style="font-size: medium;">
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif">Ez vicces, de épp a legelborultabb, azaz Villő. Mivel őt találtam ki legkorábban, és az első verzióban ez még teljes egészében az ő története lett volna (felemelkedése és bukása). De Tegzét is bírom a fanyar humorával.<br /></span><br />
</span><h4>
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif" style="font-size: medium;">Írás közben alakítottál még Domán jellemén, vagy előre meghatározott elképzelésed volt vele kapcsolatban?</span></h4><span style="font-size: medium;">
</span><h4>
</h4><span style="font-size: medium;">
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif">Dománnal kapcsolatban az volt az elképzelés, hogy a lehető legsematikusabb legyen. Egy átlagos, hétköznapi fickó, realista típus, nulla kalandvággyal. Kitűztem egy olyan célt, hogy minél könnyebb legyen a bőrébe képzelnünk magunkat, de aztán folyamatosan előtérbe került a kicsit félős, cinikus hozzáállása a dolgokhoz. Ez az írás során magától alakult így. Mondjuk talán hasznos is, mert ezzel még nagyobb utat jár be, hogy lassan hősies vitézzé váljon, de azért a szarkasztikus gondolatai/megjegyzései megmaradnak.<br /></span><br />
</span><h4>
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif" style="font-size: medium;">Ha mindenképpen muszáj lenne választanod, kivel kötnél szövetséget: Ménrót vagy Villő?</span></h4><span style="font-size: medium;">
</span><h4>
</h4><span style="font-size: medium;">
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif">Haha, hát ugye egyikkel sem szeretnék, de ha kötelező, akkor már inkább Ménrót. A választás több értelmet nyer, ha valaki elolvassa a második és harmadik köteteket, mert azokban sokat változik a jelleme. De alapjában is, legalább valamennyire kiszámítható, nem úgy mint Villő, aki semennyire.<br /></span><br />
</span><h4>
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif" style="font-size: medium;">Mi az, ami inspirál írás közben?</span></h4><span style="font-size: medium;">
</span><h4>
</h4><span style="font-size: medium;">
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif">Konkrétan külső tényezők nem ösztönöznek, legjobb, ha csend van és nyugalom. Amikor viszont nem írok, akkor bármi adhat további apró ötletet, amiket valamilyen módon beleszövök a regénybe. Egy film, egy másik könyv, vagy akár egy teljesen hétköznapi párbeszéd. Ezeket én mindig feljegyzem a telefonomba, hogy el ne felejtsem, és később felhasználjam.<br /></span><br />
</span><h4>
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif" style="font-size: medium;">Ki a kedvenc íród?</span></h4><span style="font-size: medium;">
</span><h4>
</h4><span style="font-size: medium;">
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif">Uh, hát ez nehéz. Mivel alapvetően fantasy-jellegű történetet hoztam össze, így most ezeket veszem előre. Magyar részről ebben a műfajban sokat olvastam John Caldwell-től, Douglas Rowland-tól, Jeffrey Stone-tól, akik így hirtelen eszembe jutnak. Külföldről pedig elsősorban Stephen King, Joe Hill, China Miéville, stb.<br /></span><br />
</span><h4>
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif" style="font-size: medium;">Milyen terveid vannak erre az évre? Várható Tőled idén új könyv?</span></h4><span style="font-size: medium;">
</span><h4>
</h4><span style="font-size: medium;">
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif">Fájdalmas pont, mert a legutolsó regényem 2 éve jelent meg. Belekezdtem egy új könyvbe, aminek még nagyon az elején vagyok, de nem igazán haladok vele. Az ihlet megvan, és az egész cselekményváz is ki van dolgozva mindenestül, csak időm nincs megírni (a munka mellett). Amúgy ez egy sokkal realistább mű, ami a való világban játszódik, de persze nem nélkülözi a misztikumot. Nos, ez csak és kizárólag tőlem függ, úgyhogy meglátjuk, hogy alakul.</span><br />
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif"><br /></span>
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif"><br /></span>
<a href="https://lapozzbeleblog.blogspot.hu/2018/03/interju-gregus-gaborral_16.html"><span face=""trebuchet ms" , sans-serif">https://lapozzbeleblog.blogspot.hu/2018/03/interju-gregus-gaborral_16.html</span></a><br />
<span face=""trebuchet ms" , sans-serif"><br /></span>
</span><span face=""trebuchet ms" , sans-serif"><br /></span>Sanghttp://www.blogger.com/profile/10844153719944893464noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2608600139595085431.post-89770475101404765342013-02-03T14:45:00.001-08:002021-10-26T01:35:01.724-07:00Lapozz bele Blog - Pillanatnyi elmezavar<p><span face=""Trebuchet MS", sans-serif"></span></p><p><span face=""Trebuchet MS", sans-serif"></span></p><p><span face=""Trebuchet MS", sans-serif"><br /></span></p><h1 style="text-align: left;"><span face=""Trebuchet MS", sans-serif">Lapozz bele Blog - Pillanatnyi elmezavar</span></h1><p><br /></p><p><span face=""Trebuchet MS", sans-serif" style="font-size: medium;">Egészen addig nem is hallottam erről a könyvről, amíg a kezembe nem került. Fogalmam sincs, hogyan történhetett ez, hiszen imádom a fantasyt, és nagyjából képben vagyok az ebben a műfajban íródott magyar regényekkel, így az Elmezavar trilógia egyfajta meglepetés volt számomra. Bár a borítót első pillantásra borzasztónak találtam, a fülszöveg eléggé felkeltette az érdeklődésemet, ezért kíváncsian vetettem bele magam az első kötetbe. Arra viszont nem számítottam, hogy ennyire be fog jönni ez az őrült utazás.<br /><br />Történetünk főhősénél, Dománnál talán nincs is átlagosabb figura a bolygón. Nincsenek nagy álmai, mindig megelégszik azzal, amit az élet épp neki dob, nem vágyik semmilyen előrelépésre. Egyszerűen beletörődött abba, aki, és nem akar ezen változtatni. Egy nap azonban a lakásában megjelenik egy ajtó, ami eddig nem volt ott, és akárhogy próbálja kinyitni, nem sikerül. Domán úgy érzi, kezd becsavarodni, ám egyszer csak szembe jön vele a megoldás. Felkeres egy pszichológust, aki egy furcsa zarándoklatra küldi el, mondván, ezáltal megtisztíthatja az elméjét. A férfi már épp elérné a célját, amikor a semmiből megjelenik előtte ugyanaz a rejtélyes ajtó, ami csupán arra vár, hogy belépjen rajta. Domán lenyomja a kilincset, és ezután egy olyan világban találja magát, ahol az ég bíborszínű, az állatok emberi módon viselkednek és beszélnek, és nem mellesleg varázserővel van megáldva, amit szinte azonnal használni tud. De ez még nem minden: ebben a dimenzióban ugyanis szörnyű háború dúl két hatalmas Hullám-mester, Ménrót és Villő között, akik bármi áron el akarják pusztítani egymást, hogy egymaguk uralkodhassanak mindenen és mindenkin. Egyedül Domán képes megállítani őket, és leszámolni velük egyszer s mindenkorra, ám ha elbukik, örökké saját tudatának foglya marad.<br /><br />Ez a könyv sokkal nagyobb figyelmet érdemelne. Megvan benne minden, ami egy jó dark fantasyhez szükséges: sötét világfelépítés, kegyetlen szereplők, véres csatajelenetek, természetfeletti lények és persze rengeteg mágia. Gregus Gábor olyan világot teremtett meg a lapokon, amit imádtam. Egy komplett univerzumot hozott létre, ami leginkább a népmesékből és mondákból merít, mindezt pedig régies hangzású magyar nevekkel fejeli meg. A Minotaurusz, Pegazus, vagy például a Csodaszarvas legendája épp úgy jelen van valamilyen formában, mint ahogy helyet kaptak benne griffmadarak, lófejű szerzetek, apró, vörös manók, gigászi csigák és beszélő, kék rókák is. Lenyűgöző, ahogy az író összegyúrta ezeket az elemeket, és egy pazar, ütős olvasmánnyá formálta - mindezt valakinek a fejében. Óriási képzelőerővel bír, mert azért valljuk be, nem kevés fantázia kell egy ilyen komplex történet megírásához. Maga az alapötlet is zseniális, hogy egy, az őrület határmezsgyéjén egyensúlyozó férfi tudatalattijába enged bepillantást, ami rendkívül színes és egyedi. Emellett nagyon szépen vezeti a cselekményt, amely nem nélkülözi a logikát, tökéletesen kapcsolódnak egymáshoz az események. A legtöbb történést természetesen Domán szemén - vagyis inkább agyán - keresztül élhetjük át, de tetszett, hogy a végén a két "kórság", Villő és Ménrót gondolataiba is bepillanthattunk, mivel iszonyúan kíváncsi voltam, milyen folyamatok játszódnak le az ő fejükben, illetve hogyan taktikáznak. Akcióból nincs hiány, bőven kapunk a nyakunkba véres jeleneteket (néha már túl véreseket is), ilyenkor végig izgultam, hogy a jó oldal kerüljön ki nyertesen az összecsapásokból, de néhány idilli pillanatnak szintén tanúi lehetünk. Végig élveztem ezt a különös, egyben nagyszerű utazást az agy elzárt részében, és a végére a borítóval is egészen jóban lettem.<br /><br />A karakterek érezhetően két nagy táborra oszthatók: a rosszakra, akik el akarják nyerni az uralmat főhősünk tudata felett, és a jókra, akik ezt próbálják megakadályozni. Emberek ugyanúgy vannak közöttük, mint animák, vagyis emberi tulajdonságokkal felruházott állatok. Közéjük csöppen Domán, akinek először fogalma sincs, hová keveredett, és csak nehezen illeszkedik be ebbe az új közösségbe. Olyan ember, aki sodródik az árral, nem igazán érdekli, mit hoz a holnap, minden napja ugyanazzal a monoton munkával telik. Amikor belekerül elméje sodró kavargásába, egy teljesen más világ nyílik ki előtte, ahol barátokat szerez, hatalmat kap, és mindenki tőle várja a megoldást. Itt olyan valaki lehet, aki a valóságban sosem, felnéznek rá és tisztelik a képességéért. Igaz, kezdetben eléggé esetlen, és sokat bénázik, de minél több időt tölt el a segítőivel, annál ügyesebb lesz. Megtanulja, hogyan használja erejét, a Hullámot, amivel egyszerre képes teremteni és pusztítani, és számtalan hajmeresztő kalandba keveredik. Útja során rengeteg bizalmasra és barátra tesz szert, többek között a kék bundájú rókára, Valódra, a bőrdzsekit és piros napszemüveget viselő bika-animára, Ketelre, akit nagyon bírtam, a kilenc lábú paripára, Tegzére, a hatalmas griffmadárra, Urosra, és még a szerelem is rátalál a fekete hajú amazon, Zille személyében. Drukkoltam ennek a szedett-vedett kis csapatnak, hogy győzelmet arassanak, és vessenek véget az elnyomásnak. A két diktátor, Ménrót (aki erősen hajaz Charles Xavier professzorra az X-Menből) és Villő határtalanul gonosz és könyörtelen. Velük nem érdemes packázni, mert aki szembe merészel szállni bármelyikőjükkel, hamar alulról szagolhatja az ibolyát. Mondanom sem kell, utáltam őket, utóbbit még jobban is, mivel nem lehet rá észérvekkel hatni. Egyedül Csillag, a félig ember, félig kígyó lány karakterét éreztem feleslegesnek, aki előbb-utóbb belehabarodik Dománba. Ez a szerelmi háromszög kicsit soknak tűnt nekem, szerintem enélkül is remekül megállta volna a helyét a kötet.<br /><br />Mindent egybevetve a Pillanatnyi elmezavar egy sötét és kalandos mese, ami nem hagyja hidegen az olvasót. A keményebb részek miatt inkább felnőtteknek ajánlanám, de nekik nagyon. És tudjátok mit? Narnia elmehet a búsba! Én inkább beköltözök Domán fejébe.<br /><br />Pontszám: 10/9<br /><br />Nézőpont: E/3, múlt idő, Domán szemszögéből<br />Kedvenc karakter: Ketel<br />Kiknek ajánlom: 16 éven felüli fantasy-rajongóknak</span><span style="font-size: medium;"><br />
</span><span face=""Trebuchet MS", sans-serif"><span style="font-size: medium;"><br /><br /><a href="https://lapozzbeleblog.blogspot.hu/2018/03/gregus-gabor-pillanatnyi-elmezavar.html" target="_blank">https://lapozzbeleblog.blogspot.hu/2018/03/gregus-gabor-pillanatnyi-elmezavar.html</a><br /><br /></span><br /></span></p>Sanghttp://www.blogger.com/profile/10844153719944893464noreply@blogger.comtag:blogger.com,1999:blog-2608600139595085431.post-7824246439986807282013-02-02T10:40:00.001-08:002021-10-26T01:33:31.262-07:00I Love Reading - Pillanatnyi elmezavar<p><span face=""Trebuchet MS", sans-serif"></span></p><p><span face=""Trebuchet MS", sans-serif"><br /></span></p><h1 style="text-align: left;"><span face=""Trebuchet MS", sans-serif">I Love Reading - Pillanatnyi elmezavar</span></h1><span face=""Trebuchet MS", sans-serif"><span style="font-size: medium;"><br />Biztosan emlékeztek rá, hogy korábban emlegettem, hogy vár rám egy recenziós példány elolvasása. Nos, tegnap a végére értem, úgyhogy most leültem a szövegszerkesztőm elé, hogy összeszedjem róla a gondolataimat.<br />Jogosan kérdezhetnétek, hogy miért nem tettem meg már ezt tegnap, hiszen mindenképpen frissebb volt az élmény. Ez igaz, viszont a könyv meg annyira tömény és pörgős és eseménydús, és egyáltalán, hogy erre bizony kénytelen voltam aludni egyet, hogy akár csak elkezdjen bennem körvonalazódni, hogy mit szeretnék leírni róla. Még most sem érzem azokat a körvonalakat sem élesnek, nemhogy az egész képet, de próbáljuk meg.<br /><br />Kezdjük el azokkal a dolgokkal, amik bökik a csőrömet, mert abból sokkal kevesebb van.<br />Első körben a borító. Nem azt mondom, hogy nem passzol a történethez, de az biztos, hogy ha ez alapján kellene választanom egy könyvesboltban, vagy a könyvtárban, akkor nem valószínű, hogy levenném a polcról.<br />Aztán, én a karakterek számát is egy kicsit soknak éreztem (annak ellenére, hogy a karakter kidolgozás jó, de erről egy picit lejjebb), sokszor már nem tudtam, melyik név kit takar, és ő milyen „fajba” tartozik, főleg, ha fejezetekig nem találkoztam a karakterrel.<br />A harmadik dolog pedig, amire figyelnie kell az olvasónak a könyvvel kapcsolatban, hogy főleg a vége felé tele van olyan kicsit talán túl naturalisztikus ábrázolásokkal, amiket jobb, ha az ember nem evés közben, vagy teli hassal olvas. Én például kifejezetten sokszor voltam hálás ezért.<br /><br />DE<br /><br />Ez a könyv a fentebb felsoroltak ellenére is nagyon-nagyon jó. A világ – és karakter kidolgozás, illetve az ábrázolt karakterfejlődés mindenképpen csillagos ötös. Ugyanígy az írásmód is. Imádtam azt, ahogy papírra lett vetve ez a könyv. A közvetített üzenet szintén. Bizonyos jeleneteknek egészen egyértelmű volt az ihletforrása (pl. a tömeges fertőzésé), de azt is sikerült úgy kihozni, hogy alátámassza a mondanivalót.<br />Értékeltem, hogy ott volt az adott probléma, a változás kényszerének problémája, amihez a főszereplőnk soha nem úgy állt hozzá, hogy „ez nekem nem fog menni”, hanem miután felfedezte a probléma gyökerét, onnantól kezdve mindig az volt az alap hozzáállás, hogy „igen, elég erős vagyok, meg tudom csinálni”. Nagyon fontos üzenet ez a mai világban tűnjön sokaknak elsőre bármennyire klisének is.<br />Ez a könyv folyamatosan változik, érik és erősödik, ahogy haladunk előre. Mindig újabb és újabb igazságok derülnek ki, és íródnak le azon a bizonyos lelki szinten. Rettenetesen komplex, lehet rajta elmélkedni, de nem a legérthetetlenebb vége felől fogja meg a dolgokat.<br /><br />Összességében én mindenképpen ajánlom olvasásra a könyvet, mert tényleg érdekes, pörgős, eseménydús, de a gyenge gyomrúak messze kerüljék el.<br /><br />Elöljáróban pedig csak annyit, hogy ha nem is azonnal, de később valamikor valószínűleg folytatni fogom a sorozatot.<br /><br />Értékelés<br />5/4,5</span></span><span style="font-size: medium;"><br />
<br />
<span face=""Trebuchet MS", sans-serif"><br /><a href="http://ilovereading.blogger.hu/2018/03/04/gregus-gabor-pillanatnyi-elmezavar-elmezavar-trilogia-1">http://ilovereading.blogger.hu/2018/03/04/gregus-gabor-pillanatnyi-elmezavar-elmezavar-trilogia-1</a></span><br />
<span face=""Trebuchet MS", sans-serif"><br /></span>
</span><span face=""Trebuchet MS", sans-serif"><br /></span>Sanghttp://www.blogger.com/profile/10844153719944893464noreply@blogger.com