Interjú - A másik világ blog


Gregus Gábor magyar író, első regénye, a Pillanatnyi elmezavar 2013-ban jelent meg az Underground Kiadónál. Ez egy trilógia első kötete, azóta pedig megjelent már a másik kettő is (Újabb elmezavar, Végső elmezavar).
Korábban olvastam az író első két könyvét, és igazán kedveltem őket, ezért nagy öröm volt, amikor megkeresésemre pozitívan reagált és elkészíthettük ezt az interjút. 


Mióta tudod, hogy író szeretnél lenni? Mikor kezdtél el írni?

Szerintem írónak születni kell, és ez alapján én nem nevezném magam annak. Hemingway író. Én csak "szeretek írogatni". Amúgy egész korán elkezdődött, 12 éves koromban már "írogattam". Akkor még elég széles volt a spektrum, a képregénytől a számítógépes játékokról szóló ismertetőkig.

Mi váltotta ki belőled az írás iránti szeretetet?

A jó könyvek, amiket olvastam. És valójában a rossz könyvek is, hisz ott jött a felismerés, hogy: nahát, ezt a könyvet kiadták. Ezért az emberek fizettek. Ez több országban ott virít a könyvesboltok polcain! De hát ilyesmit MÉG én is tudok írni..!

Mi inspirált az Elmezavar-trilógia megalkotásához?

Az első regénynek konkrétan Clive Barker Korbács című könyvének elolvasása után álltam neki. Egész biztosan ez hatott rám a legtöbbet. De ebben a történetben rengeteg dolog kavarog, a magyar mondavilágtól kezdve (mindenek előtt Fehérlófia) a hollywood-i fantasy filmekig bezáróan. És mindez kiegészítve személyes elmebajommal.

A karaktereidet valós személyekről mintázod (belső tulajdonságokat értve), vagy teljes egészében kitaláltak?

Hm, ez egy jó kérdés. Elgondolkoztam most, van-e bármilyen minta, amit felhasználtam, de nem jött elő semmi ilyesmi. Dománt (főhősünket) például előszeretettel azonosítják velem, pedig én a tipikus, szürke kisembert szándékoztam szerepeltetni általa, aki - ha a dolgok úgy alakulnak - azért képes megállni a helyét. Aztán persze lehet, hogy én is ilyen vagyok.

Melyik az az általad megalkotott karakter, aki a legközelebb került a szívedhez a trilógia írása során?

Vicces, de a legelborultabb szereplő az, tehát Villő. Ez többek között azért is van így, mert őt találtam ki a legkorábban, a mű írása előtt már vagy 15 évvel megvolt a fejemben a figura (akkor még más neve volt, de hogy mi, azt nem árulom el). Tegze is jó fej például, de összességében eléggé semlegesen viszonyulok az összes karakterhez, egy csomót szerintem el is felejtettem.

Milyen környezetben születnek meg a regényeid?

Kis szoba, íróasztal, asztali számítógép. Teljes csend.

Van valaki, aki elolvassa a történetedet még kiadás előtt?

Igen.

A családod támogat az írásban? Ellátnak esetleg ötletekkel, tanácsokkal?

Nincs ilyesmi, ők nem túl járatosak e téren, hát még a műfajban! A könyveket elolvasták, és alapvetően tetszett nekik, de legáltalánosabb visszajelzés a "hogy lehet ilyen dolgokat kitalálni..!"

Írtál már mást is, vagy eddig csak regényt?

Ha a gyerekkori firkálmányokat (napló, képregények, 1-2 novella és egy, azaz 1 db vers) nem számítjuk, akkor már csak a blog marad, ami elsősorban fantasy játékkönyvek kritikáját tartalmazza. Ez egy régi hobbi, gyűjtöm ezeket a kiadványokat, és leírom róluk a véleményem.

Mik az írói terveid a közeljövőre nézve?

Milyen jó lenne az írásból megélni... Szép álom, de ameddig nem menedzselem a dolgot, az is marad. A menedzselés pedig sajnos nem az én világom. Mindenesetre hobbinak jó, a grafomániámat kiélhetem. Ötlet szinten nagyon sok regény létezik a fejemben, vázlatában teljesen kidolgozott pedig kettő is. Az egyikre per pillanat hatalmas a vágy, hogy belekezdjek. Csak hát idő, idő, idő...



http://www.amasikvilag.hu/2017/08/interju-gregus-gabor-iroval.html