Ariadne olvasmányai - Pillanatnyi elmezavar




Először is leszögezném, én személy szerint nagyon szeretem a fantasy műfajt, mert két egyforma történettel még szerencsére nem sikerült találkoznom. Persze, hasonlóságok voltak, vannak, s lesznek is, de mindig sikerül valami pluszt felfedeznem a könyvekben. Az ötletek tárháza kimeríthetetlen, mindig tudnak valami egyedit csempészni a szerzők a kötetekbe, többek között ezért is teszek mindig próbát a számomra ismeretlen írók könyveivel is. Ez most Gregus Gábornak is sikerült. A története ötletes, kicsit különc, néhol bizarr, máskor vicces (legalábbis nekem akadtak olyan jelenetek) és mindenképpen elgondolkodtató. Többnyire szeretem magam beleélni a fő karakter szerepébe, most azonban ezt inkább igyekeztem elkerülni. A fenti bemutató szöveg utolsó bekezdése jól jellemzi ezt a kötetet. Mese felnőtteknek.

Általában nem borító, hanem fülszöveg alapján választok magamnak a könyvesboltban új „áldozatot”, de azért szeretem, ha a kettő együtt vonzza a figyelmemet. Ha a könyvesboltban találkoztam volna ezzel a kötettel, valószínűleg elsétáltam volna mellette. Elnézést kérek a szerzőtől, de nagyon nem voltam kibékülve a borítóval. Ami igazán felkeltette a figyelmemet, az a bemutató szöveg második fele volt.

Az első negyven oldalt nevezhetjük bevezető résznek, amikor megtudjuk, főszereplőnk, Domán (ősi kun-magyar eredetű név, jelentése: köd) honnan is indul élete nagy kalandjára.
A történet számomra a negyvenhetedik oldalon kezdődött igazán, addig csak egy hatalmas sóhajtásnak nevezném az olvasottakat.
A rókával való találkozása igazán mosolycsalogató volt. Már ennél a pontnál eldöntöttem, hogy számomra a róka lesz a kedvenc karakter. Tény és való, nem mindennapi egy beszélő kék róka, aki még varázsolni is tud és a Valód nevet viseli. Nem bántam volna, ha ő is főszerephez jut.
Innentől indultak be igazán az események és keltette fel a figyelmemet a cselekmények láncolata. Érdekes karakterek keltek életre a könyv lapjain, s egy olyan fantáziavilágba sikerült általuk eljutni, amiben még nem igazán járhattunk.
Számomra ez a történet kevésbé volt véres, mint inkább humoros, ami nem baj, mert én személy szerint szeretem a humor szálat egy történetben, csak ugye nem ez volt elsősorban a szerzőnek a terve valószínűleg.
A kivitelezésben akadtak apróbb hibák, ilyenek a fel-felbukkanó szóismétlések illetve túlmagyarázások, amikor már úgy érzed, hogy a szerző nagyon a szádba akarja rágni a cselekményt, vagy épp még a könyv elején Domán önmagához intézett szavai, amelyektől szívesen eltekintettem volna, ám ezek ellenére is egy érdekes fantasy bontakozott ki a szemem előtt.
Tetszett, hogy sokszínű volt és a történet folyamán megfigyelhető bizonyos jellemfejlődés. Összetett karaktereket kreált a szerző, érdekes helyszínekkel és cselekményekkel. A végére Domán jelleme már nekem se volt annyira taszító, de elég sok kérdés maradt tisztázatlanul. Persze miért is ne maradt volna? Sorozat első kötete nem szokott függővég nélkül zárulni. Sok sikert kívánok a szerzőnek a folytatáshoz, valamint az írói pályához!

Pontozás: 10/7
A szerzőben van fantázia, a története nem mindennapi, a karakterei életre kelnek, pusztán csiszolásra szorul még a kivitelezés, de úgy érzem, menni fog ez. 



http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2017/02/gregus-gabor-pillanatnyi-elmezavar.html