I Love Reading - Pillanatnyi elmezavar


I Love Reading - Pillanatnyi elmezavar


Biztosan emlékeztek rá, hogy korábban emlegettem, hogy vár rám egy recenziós példány elolvasása. Nos, tegnap a végére értem, úgyhogy most leültem a szövegszerkesztőm elé, hogy összeszedjem róla a gondolataimat.
Jogosan kérdezhetnétek, hogy miért nem tettem meg már ezt tegnap, hiszen mindenképpen frissebb volt az élmény. Ez igaz, viszont a könyv meg annyira tömény és pörgős és eseménydús, és egyáltalán, hogy erre bizony kénytelen voltam aludni egyet, hogy akár csak elkezdjen bennem körvonalazódni, hogy mit szeretnék leírni róla. Még most sem érzem azokat a körvonalakat sem élesnek, nemhogy az egész képet, de próbáljuk meg.

Kezdjük el azokkal a dolgokkal, amik bökik a csőrömet, mert abból sokkal kevesebb van.
Első körben a borító. Nem azt mondom, hogy nem passzol a történethez, de az biztos, hogy ha ez alapján kellene választanom egy könyvesboltban, vagy a könyvtárban, akkor nem valószínű, hogy levenném a polcról.
Aztán, én a karakterek számát is egy kicsit soknak éreztem (annak ellenére, hogy a karakter kidolgozás jó, de erről egy picit lejjebb), sokszor már nem tudtam, melyik név kit takar, és ő milyen „fajba” tartozik, főleg, ha fejezetekig nem találkoztam a karakterrel.
A harmadik dolog pedig, amire figyelnie kell az olvasónak a könyvvel kapcsolatban, hogy főleg a vége felé tele van olyan kicsit talán túl naturalisztikus ábrázolásokkal, amiket jobb, ha az ember nem evés közben, vagy teli hassal olvas. Én például kifejezetten sokszor voltam hálás ezért.

DE

Ez a könyv a fentebb felsoroltak ellenére is nagyon-nagyon jó. A világ – és karakter kidolgozás, illetve az ábrázolt karakterfejlődés mindenképpen csillagos ötös. Ugyanígy az írásmód is. Imádtam azt, ahogy papírra lett vetve ez a könyv. A közvetített üzenet szintén. Bizonyos jeleneteknek egészen egyértelmű volt az ihletforrása (pl. a tömeges fertőzésé), de azt is sikerült úgy kihozni, hogy alátámassza a mondanivalót.
Értékeltem, hogy ott volt az adott probléma, a változás kényszerének problémája, amihez a főszereplőnk soha nem úgy állt hozzá, hogy „ez nekem nem fog menni”, hanem miután felfedezte a probléma gyökerét, onnantól kezdve mindig az volt az alap hozzáállás, hogy „igen, elég erős vagyok, meg tudom csinálni”. Nagyon fontos üzenet ez a mai világban tűnjön sokaknak elsőre bármennyire klisének is.
Ez a könyv folyamatosan változik, érik és erősödik, ahogy haladunk előre. Mindig újabb és újabb igazságok derülnek ki, és íródnak le azon a bizonyos lelki szinten. Rettenetesen komplex, lehet rajta elmélkedni, de nem a legérthetetlenebb vége felől fogja meg a dolgokat.

Összességében én mindenképpen ajánlom olvasásra a könyvet, mert tényleg érdekes, pörgős, eseménydús, de a gyenge gyomrúak messze kerüljék el.

Elöljáróban pedig csak annyit, hogy ha nem is azonnal, de később valamikor valószínűleg folytatni fogom a sorozatot.

Értékelés
5/4,5



http://ilovereading.blogger.hu/2018/03/04/gregus-gabor-pillanatnyi-elmezavar-elmezavar-trilogia-1