Interjú - Lapozz bele Blog


Nemrég volt szerencsém elolvasni a Pillanatnyi elmezavar című regényt Gregus Gábor tollából, amit a végére igencsak megszerettem. Felmerült bennem azonban több kérdés is a kötettel kapcsolatban, ezért vettem a bátorságot, és felkerestem az írót, aki készségesen válaszolt is rájuk. Fogadjátok szeretettel az interjút!

Hogyan született meg a regény alapötlete?

Érdekes módon a regény már nagyon-nagyon rég a fejemben volt, és jó, hogy egyes számot használunk, mert valóban csak egyetlen könyvet akartam szentelni ennek a történetnek (aztán még úgy éreztem: van ebben több is, illetve nem tudtam elszakadni a világától). Valamikor 14-15 éves koromban már megvolt bennem egy sztori, és a három karakter, akik akkor még más nevekkel bírtak, illetve máshogy is néztek ki. Villőt például Vandának hívták, Ménrót pedig kizárólag sárkány alakban létezett. Aztán nem foglalkoztam ezzel, és több mint 15 évnek kellett eltelnie, hogy rájöjjek: ezt meg kellene írnom. A végső lökést Clive Barker, a Korbács című könyvének elolvasása adta, ami szintén egy másik világban játszódik, és hasonlított az én elképzelésemre.

Mennyire volt nehéz felépíteni egy ilyen sötét és összetett világot?

Igazából egyáltalán nem. Valószínűleg más beállítottságú személyiségnek nehezebben menne, de ez belőlem csak úgy jön. Az egész játék és szórakozás számomra, míg persze ülni és írni hosszadalmas munkát jelent. Inkább menet közben jönnek a problémák. Emlékezni, ki kicsoda, kinek miről van tudomása, kinek mi a szándéka, melyik szereplő kivel van jóban, kit utál, mi történt ekkor meg akkor... Olykor éreztem, hogy túl sok mindent akarok belerakni a sztoriba és túl sok a karakter. No és nem vagyok egy memória-bajnok, ez sem túl hasznos regényírásnál. Volt, hogy az elő-olvasásra megkért illető jelezte, hogy itt meg ott nem stimmelnek a dolgok - ezért nagyon hálás voltam.

Melyik szereplő áll hozzád a legközelebb?

Ez vicces, de épp a legelborultabb, azaz Villő. Mivel őt találtam ki legkorábban, és az első verzióban ez még teljes egészében az ő története lett volna (felemelkedése és bukása). De Tegzét is bírom a fanyar humorával.

Írás közben alakítottál még Domán jellemén, vagy előre meghatározott elképzelésed volt vele kapcsolatban?

Dománnal kapcsolatban az volt az elképzelés, hogy a lehető legsematikusabb legyen. Egy átlagos, hétköznapi fickó, realista típus, nulla kalandvággyal. Kitűztem egy olyan célt, hogy minél könnyebb legyen a bőrébe képzelnünk magunkat, de aztán folyamatosan előtérbe került a kicsit félős, cinikus hozzáállása a dolgokhoz. Ez az írás során magától alakult így. Mondjuk talán hasznos is, mert ezzel még nagyobb utat jár be, hogy lassan hősies vitézzé váljon, de azért a szarkasztikus gondolatai/megjegyzései megmaradnak.

Ha mindenképpen muszáj lenne választanod, kivel kötnél szövetséget: Ménrót vagy Villő?

Haha, hát ugye egyikkel sem szeretnék, de ha kötelező, akkor már inkább Ménrót. A választás több értelmet nyer, ha valaki elolvassa a második és harmadik köteteket, mert azokban sokat változik a jelleme. De alapjában is, legalább valamennyire kiszámítható, nem úgy mint Villő, aki semennyire.

Mi az, ami inspirál írás közben?

Konkrétan külső tényezők nem ösztönöznek, legjobb, ha csend van és nyugalom. Amikor viszont nem írok, akkor bármi adhat további apró ötletet, amiket valamilyen módon beleszövök a regénybe. Egy film, egy másik könyv, vagy akár egy teljesen hétköznapi párbeszéd. Ezeket én mindig feljegyzem a telefonomba, hogy el ne felejtsem, és később felhasználjam.

Ki a kedvenc íród?

Uh, hát ez nehéz. Mivel alapvetően fantasy-jellegű történetet hoztam össze, így most ezeket veszem előre. Magyar részről ebben a műfajban sokat olvastam John Caldwell-től, Douglas Rowland-tól, Jeffrey Stone-tól, akik így hirtelen eszembe jutnak. Külföldről pedig elsősorban Stephen King, Joe Hill, China Miéville, stb.

Milyen terveid vannak erre az évre? Várható Tőled idén új könyv?

Fájdalmas pont, mert a legutolsó regényem 2 éve jelent meg. Belekezdtem egy új könyvbe, aminek még nagyon az elején vagyok, de nem igazán haladok vele. Az ihlet megvan, és az egész cselekményváz is ki van dolgozva mindenestül, csak időm nincs megírni (a munka mellett). Amúgy ez egy sokkal realistább mű, ami a való világban játszódik, de persze nem nélkülözi a misztikumot. Nos, ez csak és kizárólag tőlem függ, úgyhogy meglátjuk, hogy alakul.



https://lapozzbeleblog.blogspot.hu/2018/03/interju-gregus-gaborral_16.html