Lapozz bele Blog - Pillanatnyi elmezavar


Lapozz bele Blog - Pillanatnyi elmezavar


Egészen addig nem is hallottam erről a könyvről, amíg a kezembe nem került. Fogalmam sincs, hogyan történhetett ez, hiszen imádom a fantasyt, és nagyjából képben vagyok az ebben a műfajban íródott magyar regényekkel, így az Elmezavar trilógia egyfajta meglepetés volt számomra. Bár a borítót első pillantásra borzasztónak találtam, a fülszöveg eléggé felkeltette az érdeklődésemet, ezért kíváncsian vetettem bele magam az első kötetbe. Arra viszont nem számítottam, hogy ennyire be fog jönni ez az őrült utazás.

Történetünk főhősénél, Dománnál talán nincs is átlagosabb figura a bolygón. Nincsenek nagy álmai, mindig megelégszik azzal, amit az élet épp neki dob, nem vágyik semmilyen előrelépésre. Egyszerűen beletörődött abba, aki, és nem akar ezen változtatni. Egy nap azonban a lakásában megjelenik egy ajtó, ami eddig nem volt ott, és akárhogy próbálja kinyitni, nem sikerül. Domán úgy érzi, kezd becsavarodni, ám egyszer csak szembe jön vele a megoldás. Felkeres egy pszichológust, aki egy furcsa zarándoklatra küldi el, mondván, ezáltal megtisztíthatja az elméjét. A férfi már épp elérné a célját, amikor a semmiből megjelenik előtte ugyanaz a rejtélyes ajtó, ami csupán arra vár, hogy belépjen rajta. Domán lenyomja a kilincset, és ezután egy olyan világban találja magát, ahol az ég bíborszínű, az állatok emberi módon viselkednek és beszélnek, és nem mellesleg varázserővel van megáldva, amit szinte azonnal használni tud. De ez még nem minden: ebben a dimenzióban ugyanis szörnyű háború dúl két hatalmas Hullám-mester, Ménrót és Villő között, akik bármi áron el akarják pusztítani egymást, hogy egymaguk uralkodhassanak mindenen és mindenkin. Egyedül Domán képes megállítani őket, és leszámolni velük egyszer s mindenkorra, ám ha elbukik, örökké saját tudatának foglya marad.

Ez a könyv sokkal nagyobb figyelmet érdemelne. Megvan benne minden, ami egy jó dark fantasyhez szükséges: sötét világfelépítés, kegyetlen szereplők, véres csatajelenetek, természetfeletti lények és persze rengeteg mágia. Gregus Gábor olyan világot teremtett meg a lapokon, amit imádtam. Egy komplett univerzumot hozott létre, ami leginkább a népmesékből és mondákból merít, mindezt pedig régies hangzású magyar nevekkel fejeli meg. A Minotaurusz, Pegazus, vagy például a Csodaszarvas legendája épp úgy jelen van valamilyen formában, mint ahogy helyet kaptak benne griffmadarak, lófejű szerzetek, apró, vörös manók, gigászi csigák és beszélő, kék rókák is. Lenyűgöző, ahogy az író összegyúrta ezeket az elemeket, és egy pazar, ütős olvasmánnyá formálta - mindezt valakinek a fejében. Óriási képzelőerővel bír, mert azért valljuk be, nem kevés fantázia kell egy ilyen komplex történet megírásához. Maga az alapötlet is zseniális, hogy egy, az őrület határmezsgyéjén egyensúlyozó férfi tudatalattijába enged bepillantást, ami rendkívül színes és egyedi. Emellett nagyon szépen vezeti a cselekményt, amely nem nélkülözi a logikát, tökéletesen kapcsolódnak egymáshoz az események. A legtöbb történést természetesen Domán szemén - vagyis inkább agyán - keresztül élhetjük át, de tetszett, hogy a végén a két "kórság", Villő és Ménrót gondolataiba is bepillanthattunk, mivel iszonyúan kíváncsi voltam, milyen folyamatok játszódnak le az ő fejükben, illetve hogyan taktikáznak. Akcióból nincs hiány, bőven kapunk a nyakunkba véres jeleneteket (néha már túl véreseket is), ilyenkor végig izgultam, hogy a jó oldal kerüljön ki nyertesen az összecsapásokból, de néhány idilli pillanatnak szintén tanúi lehetünk. Végig élveztem ezt a különös, egyben nagyszerű utazást az agy elzárt részében, és a végére a borítóval is egészen jóban lettem.

A karakterek érezhetően két nagy táborra oszthatók: a rosszakra, akik el akarják nyerni az uralmat főhősünk tudata felett, és a jókra, akik ezt próbálják megakadályozni. Emberek ugyanúgy vannak közöttük, mint animák, vagyis emberi tulajdonságokkal felruházott állatok. Közéjük csöppen Domán, akinek először fogalma sincs, hová keveredett, és csak nehezen illeszkedik be ebbe az új közösségbe. Olyan ember, aki sodródik az árral, nem igazán érdekli, mit hoz a holnap, minden napja ugyanazzal a monoton munkával telik. Amikor belekerül elméje sodró kavargásába, egy teljesen más világ nyílik ki előtte, ahol barátokat szerez, hatalmat kap, és mindenki tőle várja a megoldást. Itt olyan valaki lehet, aki a valóságban sosem, felnéznek rá és tisztelik a képességéért. Igaz, kezdetben eléggé esetlen, és sokat bénázik, de minél több időt tölt el a segítőivel, annál ügyesebb lesz. Megtanulja, hogyan használja erejét, a Hullámot, amivel egyszerre képes teremteni és pusztítani, és számtalan hajmeresztő kalandba keveredik. Útja során rengeteg bizalmasra és barátra tesz szert, többek között a kék bundájú rókára, Valódra, a bőrdzsekit és piros napszemüveget viselő bika-animára, Ketelre, akit nagyon bírtam, a kilenc lábú paripára, Tegzére, a hatalmas griffmadárra, Urosra, és még a szerelem is rátalál a fekete hajú amazon, Zille személyében. Drukkoltam ennek a szedett-vedett kis csapatnak, hogy győzelmet arassanak, és vessenek véget az elnyomásnak. A két diktátor, Ménrót (aki erősen hajaz Charles Xavier professzorra az X-Menből) és Villő határtalanul gonosz és könyörtelen. Velük nem érdemes packázni, mert aki szembe merészel szállni bármelyikőjükkel, hamar alulról szagolhatja az ibolyát. Mondanom sem kell, utáltam őket, utóbbit még jobban is, mivel nem lehet rá észérvekkel hatni. Egyedül Csillag, a félig ember, félig kígyó lány karakterét éreztem feleslegesnek, aki előbb-utóbb belehabarodik Dománba. Ez a szerelmi háromszög kicsit soknak tűnt nekem, szerintem enélkül is remekül megállta volna a helyét a kötet.

Mindent egybevetve a Pillanatnyi elmezavar egy sötét és kalandos mese, ami nem hagyja hidegen az olvasót. A keményebb részek miatt inkább felnőtteknek ajánlanám, de nekik nagyon. És tudjátok mit? Narnia elmehet a búsba! Én inkább beköltözök Domán fejébe.

Pontszám: 10/9

Nézőpont: E/3, múlt idő, Domán szemszögéből
Kedvenc karakter: Ketel
Kiknek ajánlom: 16 éven felüli fantasy-rajongóknak



https://lapozzbeleblog.blogspot.hu/2018/03/gregus-gabor-pillanatnyi-elmezavar.html